Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Más is elért arra a szintre,...

Más is elért arra a szintre, hogy közömbösek számára a szülei?

Figyelt kérdés

Számomra szüleim egyértelműen inkább nyűg kategóriába tartoznak.

Mióta eszemet tudom, leginkább csak a szégyen az, amit miattuk éreznem kellett.


Persze nem oktalanul.

Tipikus szocialista maradvány szülők, akik a régi rendszerben remek életet éltek.

Mindenük megvolt akkoriban, rengeteget kirándultak, nyaraltak gyermekkorukban.

Házasságuk után egyből sikerült házat venniük, úgymond a szülők egyből tudtak rendezni nekik.

Így indultak neki az életnek, ám mindent feléltek azóta.

Volt egyéb ingatlan falun, örökség, aminek már nyoma nincs, kocsi, ami már rég nincs.

Hónapról hónapra élnek, spórolni sose tudtak, pedig bőven lett volna lehetőségük. Átlagos, normál bérből élnek, mellette sosem ügyeskedtek semmit.

Nem értenek a mai világ dolgaihoz, mit hogyan kell csinálni, legalább a gyerekeik miatt.

Van még egy húgom, aki szereti magát sajnáltatni, 27 éves létére még mindig a nyakukon van.

Én 28 éves létemre 3 éve külön vagyok, azóta sokat félre tettem, mégis szinte nap mint nap bele gondolok, hogy az én hozzáállásommal mennyire stabil lelki állapotom lenne, ha azokat a lehetőségeket kapom, mint ők.

Folyton az anyagi dolgokon agyalok, úgy érzem sosem lesz saját ingatlanom.

A szülői támogatás inkább szemrehányásokban merül ki, miért keresem őket keveset, miért nem megyek többet?

De hova is kellene? Egy lepusztult lakásba, amit sosem újítottak fel, mióta benne élnek?Ahol rossz érzések fognak el, szinte feszengek.

Ahol a régi szobám a húgom magának alakította ki, hogy ott tárolja a lomokat. Hallgatnom kell az ő agonizálásait is.

Egyszerűen sosem beszéltünk meg anno se semmit, bármi nehézségem volt én oldottam meg.

Amíg otthon éltem és dolgoztam folyton adtam haza, mégis bele szóltak mindenbe.


Egyszerűen hihetetlen, hogy látok a környezetembe megannyi talpra esett embert, aki harmonikus családban nőtt fel. Ahol a szülők ahogy csak tudtak ügyeskedtek ilyen olyan módon.

Rengeteg velem egykorú már saját ingatlannal rendelkezik, tudom a történetüket és csak a harag dúl bennem.

A harag a szüleimmel kapcsolatban, akik ócsárolják a mai rendszert hazatérvén a munkából, beülve a TV elé, ami az egyetlen hobbijuk.


Hogy tudnám kezelni ezt az egészet?


2020. jan. 13. 15:55
 1/9 anonim ***** válasza:
90%

Szia!


Szerintem próbálj meg velük ilyen nyíltan és őszintén beszélni, mint ahogy ezt itt leírtad. Próbálj nekik segítséget nyújtani. Légy te a felnőtt, a bölcsebb, de azért úgy, hogy ne legyenek élősködő piócák. Esetleg próbálj a húgodra hatni. Ha neked már ilyen rövid időután sokkal jobb életed van és benne van, hogy sokkal jobb is lesz, talán ezzel az információval meg lehetne győzni a változásra. Bár az a tapasztalatom, hogy akik "beletörődtek sorsukba" (nemtudom mennyire ideillő ezt mondani...) azokat nem lehet (vagy nagyon nehezen) meggyőzni az ellenkezőjéről.


Itt van rá egy példa:

Édesanyám és az unokatestvére ugyanazon körülményekből, ugyanabból a szakiskolából, ugyanolyan támogató családi háttérből indultak ki. Kb ugyanakkor váltak el.

Az unokatestvére annyi évesen tedte le estin az érettségit, mint ahány éves korában anyukám diplomázott az orvosin. A válása után anyukám plusz műszakokat vállalt, az unokatestvérét több, mint fél évig kellett noszogatni, hogy kezdjen valamit a ki nem fizetett gyerektartással.

Anya befektette a kis összekuporgatott pénzét, felújítottuk a lakást, van autó és biztos jövedelem is.

Nekik mi? Egy lelakott ház, mert a telefonszámlára is alig telik...

Már mindenki próbált vele beszélni, de hiába. Most tűnik úgy (3 év után!!!), hogy talán van benne változásra hajlandóság.


Teljesen megértem a haragod, mert jogos. Viszont próbálj meg velük beszélni, jobb belátásra bírni őket, segítséget nyújtani, vagy legalább a húgodnak! Ha nem megy, akkor tényleg csak az idő segíthet. Viszont a saját hülyeségeik miatt nem haragudhatsz rájuk örökre, ezt a hozzááláást hozta ki belőlük az élet... :/

Próbálj meg különb lenni tőlük.

2020. jan. 13. 16:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 anonim ***** válasza:
86%
Tulajdonképp mi a problémád? Nem egyértelmű!
2020. jan. 13. 16:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/9 anonim ***** válasza:
69%
Te szégyelled a szüleidet? meg a csóróságukat? akkor mutasd be, hogy te tudod másképp is és meggazdagodsz.
2020. jan. 13. 17:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 anonim ***** válasza:
74%

Szamomra kicsit irigyseg-szagu a tortenet.

Vannak, akiknek jobban megy, van akiknek kevesbe.

Vannak, akinek tudtak a szüleik segiteni lakasugyben, vannak akiknek nem.

Eld a sajat eletedet. Ne viszonyitgass.

Vannak, akik nem csaladban nottek fol es vannak akiket vertek stb.

Ha mar hasonlítva eled meg a szuleiddel valo kapcsolatodat, nezz a masik oldalra is.

Aztan lepj tovabb.

2020. jan. 13. 18:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/9 anonim ***** válasza:
65%
Majd ha valami baj lesz az egeszegukkel szegenyeknek,meglatod mennyire nem is fomtis ez a sok felszines, anyagias buta dolog amit irtal.
2020. jan. 13. 18:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 anonim ***** válasza:
100%

Egyrészről meg tudom érteni a kérdezőt is, rossz az mikor nincs igazi család, csak úgy élsz velük, nem nevelnek csak úgy felnősz és nem kapsz semmit tőlük az életre.


Nyilván nem lehet mindenkinek gazdag, élménydús élete, de szomorú mikor valakinek csak úgy eltelik, elpazarolja és semmit nem tesz ellene.


Én is sokszor elgondolkoztam, hogy ha az apám nem egy alkoholista lett volna, akkor nem 30 évesen lett volna jogosítványom, lenne lakásom, párom és alapból nem egy önbizalomhiányos béna lennék.


Ettől függetlenül felnőtt emberek vagyunk. Felnőtt ember pedig maga felel az életéért, akárhol is tart. Ha nulláról kell indulni akkor nulláról, ha minuszból akkor minuszból, viszont onnantól nem másokra kell fogni a dolgokat, nem másokat kell nézni, hanem saját magunkra kell figyelni és tenni azért, hogy a lehetőségeinkhez mérten a legtöbbet kihozzuk magunkból.

2020. jan. 13. 20:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/9 anonim ***** válasza:
39%

Ember... Anyámékkal hárman egy 8 nmes szobában laktam 10 éves koromig, a fürdőszobában se fűtés, se melegvíz nem volt. Vajaskenyeret meg zsíroskenyeret ettünk felváltva, húst csak ünnepnapokon. Apám keresett havi 5000 forintot, 10 ezret meg megivott.

Te meg itt rinyálsz, hogy anyádék nem gyűjtogettek? Meg nem újították fel a házat? Ez komoly?


Ne várd a sült galambot, hogy a szádba repüljön, hanem dolgozz meg érte.

2020. jan. 13. 21:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/9 Metionin ***** válasza:
85%

Én már kiskoromban is azon a szinten voltam, vagy közömbösek voltak vagy féltem tőlük. Ha valaki azt mondta, hogy jön anyukád, azonnal a menekülési útvonalakat csekkoltam. Szerintem ahol valami gond van a szülőkkel és nem alakul ki igazi család ( a szaporodás önmagában ugyanis nem tesz családdá) ott teljesen normális ha a gyerek felnőve közömbösnek érzi a szüleit.

Én annyit tudok a te helyzetedhez mondani, hogy engedd el. Külön élsz, már nem tudnak beleszólni a dolgaidba, tarts annyi kapcsolatot amekkora nem terhel meg lelkileg és annyi. Most azon felesleges rugózni hogy más alá mit tettek a szüleik. Az én ismerőseim nagy részének is van lakása mert kaptak, nekem meg redbull szárnyakat adott 19 évesen. De ha ezzel foglalkoznék, depi lenne az egész életem úgyhogy inkább elengedtem.

2020. jan. 13. 22:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 A kérdező kommentje:

7 es válaszoló ritka barom, proli.

A többieknek köszönöm a választ, mind építő jellegű volt, ezt az idiótát leszámítva.

2020. jan. 14. 20:43

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!