Anyánk a bátyám gyerekét jobban szereti?

Anyukád gondolom, nem értelmi fogyatékos. Mi lenne, ha leülnél vele, és higgadtan ezt így, ahogy leírtad, elmondanád neki. Megkérdeznéd, hogy nem látja-e, hogy a bátyádéknak amúgy is ott van a sok segítség a feleség családja részéről, a te feleségednek nincs családja, nincs segítsége, és annyira jólesne Nektek is. (Ott meg anyud lényegében "felesleges" is sokszor, ha a nő szüleivel megoldják. Persze biztosan becsülik anyukádat, szóval ne úgy értsd..) Szóval ezeket meg kellene mondani, hogy látja-e, hogy ez van. És ha igen, akkor miért csinálja mégis így.

Szerintem amúgy durva, amit csinál. Úgy értem, nem köteles segíteni, egyik unokája körül sem, de ha már teszi, akkor vigyen bele valami ésszerűséget is.

Semmit nem érnél el azzal, ha panaszkodni kezdesz. A kedvenc ezután is kedvenc marad, a ti kapcsolatototok ugyanolyan laza, és a nagymamai ragaszkodása sem lesz olyan varázsütésre, mint szeretnéd.

A feleségednek igaza van, így még felületesen van kötelék, bár nem építenék erre semmit.

A feleséged fél, hogy még ennyi segítsége se lesz, mint most. Ez egyértelmű.

Ha csak ennyi a probléma, de nem veszekszik a feleségeddel, nem mérgezi a gyereket, akkor én hagynám így a dolgokat, ahogy van.

A kevés segítség is több, mint a semmi.

Persze, ha majd idős lesz, és segítségre szorul, akkor elő lehet hozni a bátyjádnak a régi sérelmeket, és közölni vele, hogy az ő feladata segíteni az idős szülőt, mert mikor neked lett volna szükséged segítségre, ő 5x annyit kapott.

Esetleg a bátyjáddal elbeszélgethetsz, ha olyan a kapcsolatotok, hogy ha nekik éppen nincs segítségre szükségük, miért nem küldi át hozzátok, azzal, hogy "Figyelj anya, én örülök, ha ittvagy, de az öcséméknek rajtad kívül nincs senkijük, inkább menj át hozzájuk és kérdezd meg, hogy kell-e valamiben segíteni"

Nem is értem a bátyjádnak az miért nem jutott eszébe, én inkább őt venném elő, mert egy önző dög.