Öngyilkos lesz, ha elmondom apámnak az igazat?

Hát, csak írtad, hogy mindig kerüli ezt a témát...

Nyilván nem akar róla beszélni. Ahogy írtad, ő sem vak, tudta, hogy nem jó neked ott.

Lehet, hogy szembesíted ezzel most, de attól semmi sem fog megváltozni, nem teszi meg nem történtté a múltat. Inkább magadban próbáld feldolgozni.

A szüleidet nem tudod megváltoztatni, a gondolkodás módjukat sem. Nem lehet kierőszakolni egy kedves szót, megbánást. Ha sikerül is beszélni vele, akkor azt fogja mondani, amit hallani szeretnél.

Az igazi elengedés, ha magadban sikerül rendezni a dolgokat, szakember segítségével. Azt nem fogod tudni irányítani, hogy a szüleid mit csináljanak. Ne a szüleidtől függjön az, hogy te tovább tudj lépni.

*Ha sikerül is beszélni vele, akkor SEM azt fogja mondani, amit hallani szeretnél.

Bocsi :)

Én nem hiszek a hallgatásban. Ki kell mondani a dolgokat.

Érdemes lenne megbeszélni apáddal, négyszemközt. Olyan helyen, ami ismert neki, ahol nincs sarokba szorítva, de menekülni sem tud, pl. az otthona.

Érdemes elmondani, hogy most hogyan érzel anyáddal kapcsolatban, hogy mi volt régen, ami miatt most így érzel.

Aztán jöhet az, hogy ő ebben segíthetett volna, de nem tette. Miért? Mindwgy is talán, ezt még meg is emésztetted talán.

De akkor miért akar ő most ennek ellenére veled segíttetni anyádnak? Miért jó az, ha ismét traumatizáltat téged ővele?

Aki azt kérdezi, hogy mi lesz ezzel jobb, annak: Ha eddig kényelmes volt az apának a lánnyal ilyen szempontból nem foglalkozni, és akkor a lánynakmrossz volt, akkor hadd legyen a nem látogatással most kényelmes a lánynak, és kényelmetlen az apának.

#6-7:+1

Anyám nálam is kicsit hárított, kicsit könnyíteni akart, de nem akarta bevallani

egy ideig az "igazat".

9: Az enyém is. Konkrétan közölte, hogy ő ilyenekre nem emlékszik. :) De nem bánom már. Ha el is mondta volna, hogy miért volt ilyen, az sem segített volna. Mert akkor jön a következő kérdés, hogy de miért, és így tovább és tovább.

Ezért gondolom, hogy az igazi elengedés, ha magad tudod elengedni és nem mások megbánásától függsz.

Meg sok mindent magam is látok, nem kell elmondaniuk. Felnőttként látom, hogy a szüleim is gyerekek voltak még, amikor gyereket vállaltak, nem volt mellettük senki, aki segített volna. Fogalmuk sem volt a gyereknevelésről, örültek, ha a napi problémákkal és egymással megbirkóznak. Ők sem tökéletesek. Senki sem lesz tökéletes és jó attól, hogy szülővé válik.