Tényleg akkora baj ez?

:)

Egyfelől igen, kamasz vagy, ettől is van, számíthatna rá, hogy téged ezekben az években így kell elviselni.

Másfelől viszont azért nem lehet folyton azzal takarózni, hogy kamasz vagy, te is érzed. Nem az a dolgod kamaszként, hogy elviselhetetlen legyél, hanem hogy megtanulj elviselhetővé válni, mire felnőtt leszel. Tehát igenis próbálj meg tenni érte, hogy ne legyél olyan, vagy ne annyira, mint a múltkor, vagy csak ritkábban legyél olyan. Hiszen senki mástól nem függ, hogy miket mondasz, csak tőled. Ha észreveszed, hogy megint kezdesz szarkasztikus lenni, vagy az idegeire menni, mert elviselhetetlen vagy, akkor tudatosan kezdd el abbahagyni. Időnként sikerülni is fog. ;-) Persze nem mindig. De ezen nem kell parázni, ha az igyekezet megvan benned, szóval azért ne emészd magad.

Emellett meg azért gondolj bele: egy költözés azért nem semmi, van, aki életében csak egyszer vagy kétszer költözik, de még ha többször is, akkor is sok stresszel, változással jár - ilyenkor te is legyél tekintettel rá. Meg más dolgokkal kapcsolatban is: próbáld az ő helyébe képzelni magad. Plusz miközben te tini vagy, neki ott a menopauza, ami kb. ugyanolyasmi: attól meg ő elviselhetetlen, te számítsál rá, és viseld el, hogy azokban az években meg ő kibírhatatlanabb.

Szeressétek egymást, mint eddig, az a lényeg! :)

Tinédzserként szinte mindenki ilyen. Ez az időszak mindkét félnek nehéz. Neked azért, mert nősz, a hormonok miatt változékony a hangulatod, most tapasztalod ki a határaidat, alakul a személyiséged, stb... anyukádnak pedig azért nehéz, mert te, a kis tündibündi kicsikéje kezd önálló lenni, nem akarja azt csinálni amit ő, külön véleményt formálsz, van bátorságod visszabeszélni, stb...

Ilyenkor minden szülőnek hiányzik az az idő amikor még egyszerű volt a gyerekkel, mert a legnagyobb vágya egy nutellás kenyér volt, és a kamasznak is fura, mert ilyenkor minden változik körülötte (pláne, ha még költöztök is).

Szóval emiatt ne aggódj. Majd megszokjátok és elfogadjátok egymást, és azt, hogy változtok.