Nektek erről mi a véleményetek? Tényleg én lennék ennyire gonosz?

Remélem, kamu! Mert különben az anya mentalitása elképesztő és érthetetlen! Nem akar nagymama lenni? Vagy mi van? És mi az, hogy tapintatból a húgodhoz igazítjátok a családalapítást??? Azt még esetleg megérteném, hogy rögtön az után, hogy megtudta, hogy nem lehet gyereke, a jelenlétében nem hozzátok szóba a témát, de az, hogy ehhez "kell" igazítani az életeteket, ez abszurd. Olyan, mintha pl. mondjuk te pl. nem engedhetnéd meg magadnak, hogy kocsid legyen, vagy mondjuk képtelen lennél jogosítványt szerezni, és anyátok kötelezné a húgodat, hogy akkor neki se legyen kocsija, és adja vissza a jogosítványát. A kérdésre válaszolva: Te nem vagy szívtelen, sőt, az elvárhatónál jóval többet tettetek a pároddal azzal, hogy vártatok a gyerekvállalással. Az, hogy anyád túlreagálja, az enyhe kifejezés, inkább úgy viselkedik, mint egy komplett őrült.

Ketten vagytok testvérek?

Ha én lennék ilyen helyzetben, akkor miután elhangzik anyám szájából ez a bizonyos "kitagadlak a családból", három hónapig nem keresném őket és nem venném fel nekik a telefont, hogy legyen ideje elgondolkozni a szavainak a súlyán.

És akkor most nem lehet gyerekem, mert a húgomnak sem? Lol.