Miért ragaszkodnak hozzá, hogy otthon legyek, ha úgysem csinálunk semmit?

Kollégista vagyok az egyetem városában és általában hétvégente szoktam hazajárni, de most a vizsgaidőszakban itthon vagyok és nyilván az ünnepek miatt is maradtam. Már nem kell bejárnom az egyetemre, mindenki (mármint lakótársak, barátok) hazautazott a családjához és úgy alapból nem is volt mi miatt ottmaradnom, szóval hazajöttem és gondoltam, hogy akkor majd itthon elleszek, csak visszautazok majd vizsgázni. Na most ehhez képest nem érzem olyan jól magam itthon, emiatt inkább úgy döntöttem, hogy vissza is megyek. Holnap megyek majd vissza, de mióta ezt megbeszéltük azóta azt hallgatom, hogy miért nem maradok itt, miért akarok visszamenni, mikor itthon lehetek és itthon sokkal jobb, együtt vagyunk stb... holott elmondtam nekik, hogy itthon nekem sokkal rosszabb és amúgy nem is vagyunk együtt (nem csinálunk együtt semmit, senki nem csinál semmit, nem is beszélgetünk), szóval semmi értelme nincsen itthon maradnom. Ott is egyedül vagyok, de legalább ott nem is zavar senki és könnyebben feltalálom magam.