Volt már, hogy annyira összevesztél apukáddal hogy nem szólt hozzad egy szót se?

XD

Az én apám töredék ennyire gyökszi, de már nem beszélek vele.

Húsz éves vagy, már nem kislány, ezt kéne apukádnak elfogadnia. Na meg azt is, hogy nem 1800 as éveket írunk, hogy a szülő választja ki a lány férjét...

Meg fog nyugodni, ebben biztos vagyok! Ne emészd magad, érezd jól magad! Édesapád magának generálja a problémát.

Igen, most vagyok 24 éves, és éppen hogy 18 voltam, mikor megtépett amiért nem vett fel neki a telefont. Teszem hozzá éppen hétvégi diákmunkán voltam és nem hallottam.

Persze nem ez volt az első eset, rendszeresen verte anyukámat és a testvéreimet is. Aznap azt mondta takarodjak a házból, én sírva összepakoltam, ültem a lépcsőházban a motyómmal. Majd az akkori páromhoz mentem, ő segített.

Azóta nem beszéltünk, nem vagyok rá kíváncsi. Persze az ő álláspontja az, hogy én szó nélkül leléptem hálátlanul, ezt hallottam vissza a testvéreimtől.

Mindent amit elértem magamnak és a férjemnek köszönhetem, mint apa/szülő megbukott a szememben.

Soha nem kért bocsánatot, most már nem is számítana.

Ez még nem tragédia, hogy nem szól hozzád a kérdésre válaszolva.

Én apuka vagyok. Nemrég összevesztünk lányommal, aki újdonsült férjével hónapok óta etet minket (engem, második nejem és két gyermekünket (féltesóit)) hazugságokkal. Ennek meglett a böjtje, mert egy nap leforgása alatt kiderült minden. Én megsértődtem, nem vagyok hajlandó beszélni lányommal és vejemmel. Nekik pedig eszük ágában nincs bocsánatot kérni. Úgy tűnik, jó ideig eltávolodunk egymástól.

Tulajdonképp nem értem, miért volt mindez, miből eredt az ő viselkedésük. Közismerten jóember vagyok, jó apuka, jó családfő. Pár éve még én voltam az imádott apukája. Értem, hogy lett egy férfi az életében, ám mindez nem hatalmazza fel arra, hogy hátat fordítson a családjának. Főként nem értem a hazugságaikat! :-o Tehetetlenségem okán nem kívánok beszélni velük. Ők ragaszkodnak a kitalált hazugságokhoz, én pedig nem tudom miért. (hiszen már lebuktak, nincs kezükben semmilyen adu)

Soha nem képzeltem, hogy ilyen lesz köztünk, mindig egy hullámhosszon voltunk, mégis elbeszélünk egymás mellett. Mintha két különböző nyelvet beszélnénk.

Nálunk nem fordult elő soha testi erőszak, még egy pofont sem kaptak a gyerekek. Komoly kamaszkori viták sem voltak, inkább beszélgettünk, mint vitatkoztunk. Ez így meg a testvéreivel is, akik szintén nem értik, mi történt, mi az oka a történéseknek lányommal.

Szülőként én is elvárom, hogy a gyerekek beszámoljanak róla, hová mennek. Egy fiatal lány, nő nagyon sok veszélyforrásnak ki van téve. Az a szülő, aki szereti a gyermekét, örökké aggódik miatta. Szerintem, akkor van baj, ha már nem aggódik, amikor közömbös a fiatal sorsa számára!

Amit meg kell értetned apukáddal, hogy a párkapcsolatod, párválasztásod rád tartozik. Nem neki kell eldöntenie, ki lenne jobb számodra. Még, ha igaza is van, és ő látja jól, akkor sem dönthet helyetted. Ahogy mondják, mindenkinek joga van úgy elrontania az életét, ahogy akarja.

48F

20 évesen elég idős vagy a házassághoz, de eljarni otthon már nem??? Azta! Mint az iszlám....

Apád 1 maradi tahó, igazi falusi bugris. Ne szólj hozzá, nem kell ezért bocsánatot kérned. Aki nem halad a korral az lemarad.

Mit szólnak a faluban.... Istenem....

Amúgy igen, volt elég sokszor, hogy nem szóltunk egymáshoz. Nekem rettenetesen esett, de neki semmit nem jelentett. Még egy nagy lapáttal rá is tett, hogy mit keresek kint, takaródjak vissza a szobámba. Senki nem állt ki értem, még a jó anyám se. Bezzeg ha a bátyámról van szó. (Ő még most is otthon lakik.) Aztán idősebb koromban már nem engedtem a lelki terrorjának meg a piti hisztijeinek. Lexartam nagyívben, visszaszóltam neki, megmondtam hogy botrányosan viselkedik.

Csak a költözésem után javult a helyzet. Most adja a minta aput. De semmi pénzért nem mennék haza, inkább motelben aludnék.