Anyaként/apaként mi esne nagyon rosszul, és nagyon jól a felnőtt külön élő fiadtól?

Külön él fiúnk tőlünk :( sokat dolgozik, hogy megtudjon élni, többnyire én hívom őt, jól esne ha ő is felhívna ő kezdeményezné a beszélgetest, próbálok megertő lenni, őt nem is terhelem ezzel :)

Örülök, hogy jól boldogul az életben :) csakhat iszonyatosan hiányzik :)

Aminek örülnék, ha kicsit jobban beavatna az életébe , és nem azt gondolná kiváncsiság szól belőlem, hanem inkább az aggódás .

Azt tudja barmikor bármiben számíthat ránk :)

Anya vagyok :)

A ferjem.neveben irok, akinek egy hetet el tudja rontani, ha a fia nem reagal a cseten egy hogy vagy kerdesre vagy még be is szol, hogy hagyjal mar a g...be.

Es felvillanyozodik, ha barmiert is, de a fia telefonal.

Amugy barmi eshet rosszul barkitol ez kiszamithatatlan es mindegy fiu/lany vagy csak haver az illeto. Ami viszont mindig jol esik a szulonek, ha a kulon elo gyermek felhivja/vagy szemelyesen keresi es erdeklodik a szulo hogylete felol es mesel a sajat eleterol. Barmilyen kis aprosagrol lehet meselni.

Egy anya.

Nem vagyok szülő,de ha eljön az én időm,én is szülő leszek.

Muternek az is jól esik,ha elmegyünk vásárolni,koncertekre,vagy szabadtéri bulira nyáron.

Én inkább aggódok értük,sokat gondolok rájuk (van egy bátyám).

Bensőséges anya lánya kapcsolatot ápolunk.

Szülőként nem fogom lekorlátozni a gyerekemet,és nem fogok rajta csüngeni,ha nagyobb lesz.

A tini korszak a legnehezebb,mert akkor lázadni akar.

Ha pedig felnő,és költözni akar,akkor havi 1 látogatás,telefon heti 1,és üzenetváltás,ahogy ráérünk.

ha becsapna és hazudna - és azt elhinné hogy nem veszem észre

ha értelmes gondolkodás nélül cselekedne

ha a családja ellen fordulna pl egy hirtelen vallási fanatizmusból

ha kétszínű lenne -pl a hátam mögött csúnyán beszélne rólam , és valótlant terjesztene

ha nem értékelné mindazt a sok szép dolgot amit érte tettem

ha meggondolatlan dacból nem engedné,hogy lássam az unokám

Nem hiszem, hogy bármi rosszul esne. Bár az én nevelésem igaz spirituális. Élünk ahogy mi és az élet közösen döntünk.

Nagyon jól esne ha halálunkig( mármint az enyémig) együtt élhetnénk, és sokkalta többet szolgálhatnánk együtt istent, sokkal közelebb lehetnénk egymáshoz mentálisan is, nem "csak" szellemileg.