Totál félreértelmezés és vádaskodás. Ezt a konfliktust hogy kezelnéd?
Előre szólok, hogy itt már seni nem hisztis kiskamasz, felnőttek vagyunk, édesapám pedig idős. Mindenkinek megvan a maga élete, tehát itt senki nem eszi a másik kenyerét és senkinek nem kell elköltöznie albérletbe stb. Ez most nem az a család.
Lényeg, hogy felnőttként segítem az idős édesapámat, hogy autóval elviszem magammal jönni-menni, ha van kedve, hogy ne csak otthon üljön, ha kéri, mindig viszem vásárolni, ismerőseit lelátogatni stb. Ezzel nincs is baj én szívesen teszem, a kisöregem pedig örül neki. A baj inkább ott kezdődik, hogy pl ma is beül mellém az autóba, elindulunk, persze hogy beszélgetünk. De ő állandóan minden szart összeolvasgat a facebookon, meg az interneten, meg sem győződik a forrás komolyságáról, csak puffog, morog, háborog, hogy milyen szar világot élünk, ez is milyen szemét, az is milyen szemét stb. Namost én másképp élek: határozottan elzárkózom a közélettől, a napi politikától, nem állok bele ilyen parttalan vitákba, mert nem érdekel hogy kiszerint kinek miben nincs igaza. Kiváltképpen az ilyen hírcsárda, meg nlc és társait pláne kerülöm. Ő belekezd, én annyit találok mondani, hogy nem kell ezeket annyira készpénznek venni (ilyen harangszó eltörlések, nyugdíj megvonások, és egyéb ilyen "népizgató" témák, amikre ő nagyon gerjed), mindig győződjön meg, hogy ki mondja, stb. Erre kislányhisztisen besértődik, hogy ő még csak el sem mesélhet semmit, hogy én lekezelem őt, hülyének tartom stb. Ez egyáltalán nincs így, én ha elmesél valamit, kérdez, véleményem iránt érdeklődik, akkor válaszolok, ennyi mindösszesen. De ilyenkor elkezd azon lovagolni, hogy még enynit sem mesélhet el nekem. Ma már azt mondtam neki, hogy elrebeghetünk egy rekviemet azokért az agysejtjeimért, amit kiégetett ezzel a makacs és teljes alaptalan vádaskodásával.
Tények: nem zavar bele a dolog a mindennapjaimba. Felőlem megsértődhet, ingyen van neki, csak felettébb kellemetlen, hogy szinte elvárná azt, hogy ne csak meghallgassam, hanem együtt hápogjak vele. De nekem ez nem megy, nem ilyen vagyok. Az rossz, hogy időnként eltöltünk együtt időket, amik telhetnének jól is, ha nem állna belém azokkal a képzelt vádakkal, amire rá sem szolgálok. Mondom, felőlem csinálja, de magával is kiszúr, mert felnyomom a kocsiban a technót és nem beszélgetek vele, ezt elérheti.
Kérdés: ki hogy tenné elviselhetővé a morgós, hápogós, háborgós idős szüleivel töltött idejét? (Sima meghallgatás nem elég, bele aar vonni mindig.)
Én világosan értésére adnám, hogy ezekre az ostobaságokra nem vagyok kíváncsi.
"ő még csak el sem mesélhet semmit, hogy én lekezelem őt, hülyének tartom" - Ezt hümmögve ráhagynám.... magamban meg arra gondolnék, hogy tökéletesen megfogalmazta. :DDD
Szerinte elég egyértelműen elmondta mi bántja. Csak annyit szeretne, hogy elmesélhesse valakinek a gondolatait, amin felhúzta magát. Ha te egyből letolod, hogy 'ne vegye készpénznek' meg hasonlók azzal azt érzi hogy lekicsinyled.
Nem kell reagálni véleményt formálni a mondandójára, csak arra van szüksége hogy kiadja magából, nem vár rá választ szerintem. A legtöbben szeretik elmesélni a negatív dolgaikat, így levezetni a stresszt hogy kibeszélik magukból. Csak hümmögj, hallgasd vegig, mondd hogy megérted. Aztán ha befejezte kezdj másról beszélni ami téged érdekel.
Az ember szereti ha meghallgatják, nem nagy titok.
Tudom miről beszélsz. Nálunk anyósom ilyen, már fiatalon is ekkora barom volt, öregségére meg anyám és apám is ilyen lett.
Rohadt fárasztó és lehúzó a károgásukat hallgatni. Van nekem elég bajom, meg megoldandó feladatom az egészségemmel, saját életemmel.
Én kerülöm is őket, ahogy tudom.
"Szerinte elég egyértelműen elmondta mi bántja. Csak annyit szeretne, hogy elmesélhesse valakinek a gondolatait" Ezek álgondolatok, azt a hangulatot böfögi vissza, amit keltet benne az adott médium. A mai nyugdíjasgeneráció még nem tudja kezelni a közösségi médiát, álhíreket. Ha tanítjuk őket rá, megsértődnek, mert akkor sérül a korábbi a gyerek oktatása közben felépült tekintélyük, egójuk.
Kicsit hasonlót én is csináltam (kor<40), és amikor érveket kértek mellé, hogy ezt honnan olvastam, miért hihető szerintem stb., akkor fagyott kissé belém a szó. Puffogtam, de sokkal kevesebbet.
Az idősekhez már sok türelem kell.
Hagyd, hogy elmondja, hallgasd meg, és akkor ő megnyugszik. Csak ennyi kell neki, hogy valakinek kibeszélhesse.
Meghallgatod, és utána felhozol egy másik témát.
Sziasztok, köszönöm a véleményeket. Nagyjából azt a metodikát próbálom alkalmazni, hogy hagyni kibeszélni magából és jó hallgatóság lenni.
A baj ott kezdődik, amikor elkezd visszakérdezgetni egy-egy fröcsögés után, hogy "de nem?" "de nem?" "de nem?". Tehát belevon. Nem elég neki a meghallgatás, ki akarja csikarni, hogy egyet is értsek.
A témaváltás nagyon ritkán működik. Ő sajnos nem engedi el könnyen az afféle fixa ideát, hogy belevonni és egyetértést csikarni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!