Meddig egészséges?

Nem mindegy, hogy egy 30m2-es panelban él a 25 éves a szüleivel és reggel anya kikészíti a ruháit meg szendvicset ken, miközben teljesen eltartják.

Vagy nem mindegy, hogy egy több generációs házban él a 25 éves otthon úgy, hogy aktívan részt vesz a háztartásban, mos, főz, bevásárol, segíti a számlákat fizetni.

Sok eset van, szerintem alapvetően semmilyen életkorban nem gáz, ha helyén van kezelve, nem kamaszkémt él a felnőtt.

Ilyen albérlet és ingatlan árak mellett nem vetek meg egy fiatalt sem az otthon lakás miatt, főleg, ha egyedülálló.

Nem (csak) az számít, hogy otthon él-e, hanem az is, hogy milyen a kapcsolata a szülőkkel. Ha 25 évesen még mindig ő a szülők kicsi gyereke, akit ki kell szolgálni, az akkor is egészségtelen, ha otthon lakik és akkor is, ha már külön (pl. vettek neki egy lakást, de anyu átjár hozzá háztartási munkát végezni). De ha az otthoni feladatokból, kiadásokból és döntésekből a felnőtt gyerek is arányosan kiveszi a részét, úgy szerintem 30 évesen sem gáz. Ha jól megvannak egy fedél alatt, akkor inkább spóroljon még pár évig, mint hogy az első adandó alkalommal lelépjen, a fizetése elmenjen a lakhatásra és esélytelen legyen, hogy valaha is egyről a kettőre jusson. Feltéve, hogy képes beosztani a pénzét és félretenni.

A több generációs ház, önálló lakásokkal megint egy kicsit más történet, ha tiszteletben tartják egymás életét és életterét, akkor az tartósan is működik, ha olyan az együtt élők természete. Utóbbi fontos, mert az ilyen együttélés is sok kompromisszummal jár.

Mi 24 évesen mentünk el a szülői fészekből.

Persze volt tartós kapcsolat így könnyebb volt otthont teremteni.