Anyám miért nem bírja a legegyszerűbb dolgot is megcsinálni?

"Én is szívesen megteszek bármit, csak az már sok ,hogy nekem semmit nem tesz meg, én meg mindent megteszek érte."

Annyi pofont fogsz még az életben kapni.....de majd helyre rak.

Tudod, drága ezt hívják úgy, hogy NEVELÉS. Nem azért hívott ki kidobni a SAJÁT szemetedet, mert ő nem tudta volna megtenni. Hanem azért, hogy megtanuld: ha már nincs szükséged valamire, akkor nem hagyod szanaszét, hanem eltakarítod magad után. Az meg, hogy visszadumálsz a szobából, gyökérség. Jelen esetben a normális viselkedésed a következő lett volna: miután elhangzott a kérdés, te szépen felemelted volna a popódat, kiballagsz a konyhába, elnézést kérsz, hogy elfelejtetted kidobni és megteszed akkor. Majd közlöd, hogy legközelebb jobban odafigyelsz és nem hagyod szét a szemetet magad után.

Anyád hányszor áll fel az ebédlőasztal mellől azért, hogy pl. behozza az ételt és eléd tegye? Hány alkalommal mondtad neki, hogy "maradj, anyu, majd én behozom"? Nem kérésre: csak úgy, magadtól. Mert ez a természetes.

17 évesen meg egy szendvicset meg tudsz csinálni magadnak is, ezért nem kell ugráltatni anyádat. Nyilván csinál éppen eleget, nem óvodás vagy, hogy ez problémát okozzon.

Örülj neki, hogy megpróbál önállóságra és figyelmességre nevelni. Hidd el, később rájössz, hogy milyen jól tette.

"nekem semmit nem tesz meg,"

Nincs tiszta ruhád? Nincs otthon kaja? Úszik a lakás a kosztól? Nem járhatsz iskolába, mert nincsenek tanszereid?

Ha ezekre mind "nem" a válaszod, akkor igazad van. De csak és kizárólag akkor! Egyébként meg egy ostoba bunkó tini vagy, aki jódolgában nem tudja már, mit találjon ki, hogy sajnáltassa magát. Bocs, nem tudlak sajnálni. A flegmaságodért pedig előbb-utóbb tőlem is kapnál makarenkóit.

Kèrdező szerintem dühös vagy és emiatt nem írtad le jól a helyzetet vagy tènyleg hūlye vagy.

Nekem anyàm nem főzött, nem mosott ràm, nem takarított, nem vasalt, nem mosogatott, nem segített a tanulàsban 8 èves korom utàn. Hasznàlt vagy kínai ruhàkat kaptam és leszidtak ha elszakítottam valamit. Nem volt zsebpènzem soha - maximum egy kevés aprót tehettem el a heti bevàsàrlàs utàn. Ha egyedül vàsàrolt sose vett sok holmit, minden nagy bevàsàrlàsnàl nekem és a testvèremnek is kellett segíteni. Elvàrt volt, hogy amiket ő nem szeret csinàlni az csinàljuk mi (tehàt kb mindent), de mindig szidás lett a vége: vagy megcsinàltuk és utàlta vagy nem csinàltuk meg és akkor màrtírkodva "ő segìtett nekünk" ami azt jelentette, hogy ordítozott és szidott minket miközben elvègeztük a hàz körüli munkàt közösen (utóbbi jóval gyakoribb volt - mert hàt ilyen közegben nehéz megszeretni a munkát).

Amit tett az az, hogy dolgozott, és nekem sokàig engedte, hogy nàla lakjak (mert a költsègeim 90%-àt a testvèrem àllta ès neki volt olyan fizetése hogy adjon a rezsibe is). És gyakran vàsàrolt (de azt szereti csinàlni). Sajnos az is gyakori volt, hogy veszekedèseknèl inkàbb egymàs fejèhez vàgtuk ki mit csinàlt eddig a problèma megoldàs helyett, és nagyon ellentètes dolgokat priorizàltunk.

Szerintem szeret minket, de úgy érzem csak hagyomànyból lettünk meg hogy öregkoràban eltartsuk. És igen, szàmàra az a szeretet ha gondoskodnak róla, ami ugye nekem nem fekszik annyira.

Most hogy elköltöztünk kèr tőlünk szívességeket (amivel nincs baj) ès mèg mindig kerüli azokat a dolgokat amit nem szeret csinàlni. Valamivel tisztàbb vagyok mint ő, mèg küzdök a tőle tanult mintàk levedlésèvel, de hàlàs vagyok azèrt amikor gyerekkènt tàmogatott (ritkán volt, de akkor is). Azt is remélem kezelteti a lelki gondjait.

Namàrmost ezt a kisregènyt azèrt írtam le mert a te anyàd a kérdésed alapjàn teljesen normàlisnak tűnik és nevelni próbàl, esetleg rendmàniàs ès próbàlja belèderőszakolni a nèzetèt, mindenesetre jelenleg nem látom indokoltnak a haragod.

Az utolsó vàlaszoló vagyok, én kérdeztem mi lenne ha megkérdeznè az anyukàját mièrt csinàlja amit csinàl.

De kurvàra igazatok van, ha nem èrtjük valaki viselkedèsét akkor nagyon fontos, hogy vèletlenül se beszèljük meg ès inkàbb idegenek vélemènyère halgassunk.

Mivel a válaszom jelenleg 0%-ban hasznos, ez azt jelenti, hogy az èrtèkelők csalàdjaiban nem szokàs nyíltan és egyenesen beszèlni olyan komplex dolgokról mint a ketchupos üveg elkèrèse és a szemèt kidobàsa... [ Szarkazmus veszèly ] Gratulàlok hozzà! Csak nehogy utàna valaki megkèrdezze "mièrt nem bízik bennem/ nem őszinte velem XY"...

Ha a kérdező megbeszèlnè az anyjàval akkor az anyja esetleg normálisan tudnà nevelni, mert a kérdező làthatóan nem èrti, ha meg az anyja idegbeteg akkor kiderül a reakciójàból.