Ha a 17 éves lányod naplójában azt olvasnád, hogy költözés után meg akarja szakítani veled a kapcsolatot, akkor szóba hoznád, amit láttál leírva?

Olyan szívesen írnám, hogy nem olvasnék a naplójába, de ez nem igaz!

Ahogy a többiektől sem igaz, de valahogy olyan jó erkölcsi magaslatra emelkedni névtelenül.

Én annyit tudok, hogy tuti nem keresném a naplóját szándékosan, de ha adva lenne a lehetőség és ott lenne az orrom előtt, akkor nem hagynám ki.

Viszont ahogy találkozunk, egyből elmondanám és megkérdezném, hogy mik azok a súlyos gondjai, amik miatt így érez.

Ha jogosak a sérelmei (meggyőzhető vagyok), igyekeznék változtatni, ha nem jogosak, akkor költözéskor érzékeny búcsút veszünk és élje az életét, ahogy akarja!

Nem kutatnék bele a gyermekem naplójába mert az teljesen az ő dolga,az ő érzéseiről és dolgairól szól amit én nem biztos hogy tudni akarok.

De ha én lennék a gyerek és tudnám hogy anyám kutat utánam és képes belenézni a naplómba akkor én is a terhességet írnám bele vagy valami durvát amit tudom hogy nem hagyna szó nélkül.

Vagy ha nem ezeket akkor azt jó nagy betűkkel hogy ANYA TUDOM HOGY KUTATSZ A NAPLÓMBAN,GRATULÁLOK! Hátha elszégyellné magát.

Nem. Egyrészt nem akarnám, hogy tudja, hogy láttam. Másrészt emlékszem milyen volt tininek lenni. Én is utáltam a szüleimet egy időben, pedig jóban vagyunk.

Ha meg van valami alapja, akkor próbálnék jobb kapcsolatot kialakítani vele.

Koltozes? Ugy erted o elkoltozik (jelen esetben te) es akkor szakitana meg a kapcsolatot? Mert te azt irtad koltozes utan...ami azt jelenti egyutt koltoztok valahova vagy o segit neked bekoltozni a koliba vagy atkoltozni vagy az altala vasarolt lakasba bekoltozni...de nyilvan o ertene.

Tehat, ha en olvasnam ezt a lanyom naplojaban, akkor feltetelezve, hogy ezt eleve azert irta, mert eleg sokat veszekszunk, akkor kicsit visszavennek es probalnek normalisabb kapcsolatot kiepiteni vele. Nem magam miatt, hanem miatta, hiszen majd ha onallo eletet kezd es nem nalam lakik biztos neha azert jol jonne ha valaki legalabb haztartasi tanacsokkal vagy baj eseten egyeb segiteggel segitene neki es az ki mas legyen mint az anyja. (Persze egy jobarat is szivesen segit, de valljuk be ha nagyobb osszegu penzbeli segiteg kell akkor azzal nem a haverjainkat szoktuk elo korbe megkeresni vagy ha balesetezunk fiatalon akkor se a cuki kis csavonk jon be a korhazba es tomi tele halapenzzel a dokik zsebet es a korhazi szekrenyt eheto kajaval, hanem az anyank.

Ha azonban valoban nagyon nagyon rossz a viszonyunk es amikor a lanyom elkoltpzik tenyleg megjatsza ezt a kapcsolat elvagast. Azaz ha havonta egyszer rcsorgok akkor is kinyom es soha nemhiv vissza, letilt a feszen stb. Akkor szepen emennek ugyvedhez es valahogy elernem, hogy kirakjam az oroksegebol. Azaz ne orokolhessen utanam. De ezt nem egy honap utan dontenem el, hanem varnek 1-2 evet.

Velem ilyen nem történhetne meg, mert ha elöl hagyná, sőt, ha nyitva hagyná ennél az oldalnál, akkor sem olvasnék bele. Ha útban lenne becsuknám és odébb raknám.

Köpje szembe magát a tükörben az a szülő, aki a gyereke naplóját elolvassa. Ez a véleményen szülőként.

Kedves kérdező!

Én szülőként nem kutatnék a gyermekem után, ugyanis mindenkinek vannak magándolgai és “intim” szférája. A gyermekek is önálló és független emberek.

Emellett a szülő dolga felelősségteljesnek lenni. Édesanyja feladata, hogy Önt felelősségteljesen felnevelje, amelyhez tartozik az érzelmi gondoskodás és szeretet, érzelmi biztonság megadása is.

Ha az Ön édesanyja elolvasta az Ön naplóját és netán ezeket látta benne, akkor véleményem szerint saját magában kellene keresnie a problémát, nem pedig Önben. Valamint látható, hogy az anyja nem bízik meg Önben, gondolom nem volt fényes gyerekkora. Sajnálom.

Tehát anyjának kellene nyitnia a gyereke felé. Okból eredendő az, ha gyermek szeretne “megszabadulni” vagy elmenekülni szüleitől, hiszen nem adtak biztonságot és gondoskodást. Ön szeretne most egy biztonságos és nyugodt környezetet, amire szerintem otthon nem is vágyhatott.

Ne aggódjon azon, hogy az anyja elolvasta-e a naplót vagy sem. Ha az anyja ezzel kapcsolatosan fog érdeklődni, akkor azt a cseppnyi bizalmat, mely most kettejük között van is porig tiporhatja. Ezáltal Ön még inkább meg akar majd szabadulni ettől a környezettől és még több oka lesz arra, hogy mihamarabb önálló életet kezdjen. Nem szabad leragadni bántalmazó szülőknél, legyen az verbális avagy fizikai.

Kérem mindig vegye figyelembe a saját érzéseit.

Hány éves Ön?

Szóval ebből az egy lényegében semmi okot, részletet sem tartalmazó kérdésből, amit egy gyerek tett fel -ha igaz-, egyből levonható a tanulság -még hozzászóló lelkészetet tanult szerint is-, hogy a szülő a hibás, elmarasztalandó, bántalmazó, csúnya, rossz és fújj.

Biztos, hogy ilyen egyszerű ez?