Ha egy gyermek apa nélkül nő fel, mekkora hatással lesz a férfiakhoz való viszonyához?

Huszonéves nő vagyok és van egy kamasz öcsém, mindketten apa nélkül nőttünk fel, rányomta a bélyegét mindkettőnk életére. Nálam ez abban nyilvánul meg, hogy csak az idősebb (35 feletti minimum) férfiak érdekelnek, ami nem baj önmagában, jó kapcsolataim voltak eddig és szerencsére mindig normális férfiakkal ismerkedtem meg, csak vannak kötődési problémáim és nagyon nehezen bízom meg bárkiben is. Ezt persze sosem mutatom a másik félnek, mert nem akarom elijeszteni, csak magamban kínlódom és rettegek, hogy elhagynak, eldobnak... Emiatt gyakori, hogy nagyon megalázkodom bizonyos szituációkban és semmi tartásom kb. De igyekszem, fejlődöm.

Az öcsémnek szerintem rosszabb, egy fiúnak kell apakép, amit követhet nagyjából, nagyon anyámasszony katonája és szellemileg is lemaradott, pedig nem buta, csak vannak ilyen elfojtott szarságai. Nem tudom lesz e belőle valaha normális férfi.

Viszont itt a dolog másik oldala is, hogy lehet egy “nemlétező” apa sokkal jobb, mint egy bántalmazó, aki meg másképp teszi tönkre a gyerekek életét.

7 éves voltam, amikor a szüleim elváltak, anyám nevelt fel apám meg.... hagyjuk. 20 éves vagyok most, ha valaha egyszer lesz valakim, válaszolni fogok erre a kérdésre :DD

Amúgy az érdeklődésemet nem veszítettem el, csak szerencsétlen vagyok.