Anyukák, ezt valaki képes megmagyarázni?

Tudja, hogy érzékeny vagy, melankolikus természetű és hajlamos a szomorkodásra, ezért szeretné, ha vidám dolgokkal foglalkoznál, hátha jobb kedvre derülsz.

Valóban néha nem ártana valami vidámabb dolgot olvasni vagy nézni, mert bele fogsz ragadni ezekbe a leírt tragédiákba, pedig az élet önmagában sem egy kacarászós fáklyásmenet.

Én nem hiszem, hogy ne lenne más téma anyáddal, mint a könyvek meg filmek. Minek számolsz be róla egyáltalán, ha tudod, hogy ilyen?

Mondjuk az első válasszal is egyetértek. Meg szerintem nincs párkapcsolatod. Akkor nem lennél ilyen komor, ha lenne.

Az anyukád annyira szeret téged,hogy a legkisebb rossztól,fájdalomtól is meg akar védeni.

Szokta mondogatni *bárcsak nekem fájna*?

Kíváncsi lennék az anyukádnak milyen gyerekkora volt?

Ha nekem a lányom is csak drámát olvasna és nézne, akkor én is azért aggodnék.

Egyszer egyszer ok a dráma, söt még ha minden második könyv dráma akkor is, de csak azt olvasni és nézni azért már elgondolkodtató.

Miért is érdekel téged csak mások szenvedése, mások fájdalma. Ezen kéne elgondolkodnod, hogy esetleg olvass romatikus könyvet ahol mások boldogsága van. Vagy vígjátékot amiben vicces helyzetek vannak.

Én kamaszkorom óta (kora kamaszkorom, 11-12 év) horrort olvasok, háborús regényeket, max kalandregényt.

Romantikusat, mások boldogságát firtatót soha, én azokat cikinek tartom. A szerelmi történeteket.

Érdekes amúgy, én pont fordítva gondolom, szerintem aki mások boldogságán könnyezik, és csak ilyet olvas, az azért teszi, mert a való élete boldogtalan, és így pótol.

Teljesen egészséges felnőtt vagyok.

36N

u.i: anyukád túlféltő szerintem. Vagy utóbbi csoportba tartozik, aki a saját életének hiányosságait kompenzálja olvasmányokkal és filmekkel, és ezt vetíti ki rád.

Akkor ne mond neki.

Az írtad, ha olyan filmet nézel.. Akkor ezek szerint nézel másmilyen filmet is. Beszélj arról.

De abban is van igazság, hogy a hangulatod befolyásolja a választásodat. Nálam van, hogy hónapokig húzok egy könyv olvasását vagy egy film megnézését, mert nincs hozzá hangulatom.

Én szinte csak drámákat néztem egész életemben,néha scifit,vagy misztikust.Ennek oka,hogy ezek realitás közelibbek,életszerűbbek,sokkal jobban át tudom élni.Agyilag rendben vagyok.Mondjuk anyámmal ilyen témáról nem is beszélgettünk soha.

Anyád csak simán túllaggódik mindent,félt téged,ennyi.

Végignéztem az itthoni könyveimen, hát, túlnyomó részük komoly témákkal foglalkozik, a halállal is. Fiatal koromban Moravia volt az egyik kedvencem, de olvastam Rushdie-t is. Sok irodalmi klasszikust elolvastam, versesköteteket is, nem sok vidám hangvételű volt köztük... Egyébként jókedvű, optimista ember vagyok, egyáltalán nem jellemző rám a depresszió, csak szeretem az olyan könyveket és filmeket, amiknek van mondanivalójuk, és jól vannak megírva-megrendezve. Igaz, én is megtapasztaltam, hogy egyik-másik könyv vagy film kihat egy ideig a hangulatomra, de ez nálam inkább azt váltotta ki, hogy jobban értékeltem magam körül az embereket, hogy milyen jó, hogy itt nincs háború, nyomorúság, és empatikusabb lettem, az érzelemvilágom sokat gazdagodott.

A horrorfilmeket és könyveket viszont utálom, és nehezen tudom megérteni, másoknak mi tetszik ezekben. Az amerikai vígjátékok nagyrészt sablonosak és egy idő után nagyon unalmasak tudnak lenni.

Én örülnék, ha a gyerekem sokat olvasna és komoly filmeket nézne, nem látok ebben semmi problémát. Anyukád szerintem olyan ember, aki nem szívesen olvas vagy néz ilyen jellegű könyveket, filmeket, mert szomorú lesz tőlük, és azt hiszi, rád is rossz hatásuk lesz. Nem valószínű, hogy meg tudod vele értetni, hogy ez nem így van, inkább kerüld a témát.