Apám lelki terrorban tart. Mit tanácsoltok?
Figyelt kérdés
Apám elcsábította anyukámat. Amíg anyukám teherbe nem esett olyan volt mint egy szőke herceg. Amikor 4 hónapos terhes lett velem apukám teljesen megváltozott. Erőszakos lett , káromkodni, inni kezdett. Megverte anyukámat a terhesség ideje alatt, utána is. Amikor először megverte előttem 2 éves voltam. Hozzátapadtam a falhoz és perceken keresztül visitottam és sírtam. Felgyorsult a szívverésem és nem kaptam levegőt. Apukám nem engedte, hogy anyukám kihívja a mentőket. Meg is hallhattam volna. Anyukám nem volt hová menjen. A nagyszüleim nem akartak befogadni minket , azt mondták ezt a férjet választotta, így kell élnie. Az erőszak állandó volt a családban. Apukám folyamatosan kilyukasztotta az óvszereket, hogy anyukám újból teherbe essen. Végül megfogant a testvérem. Minden este erőszakos volt és káromkodott. Féltünk beszélni , bármit is csinálni nehogy kitörjön a botrány. Remekül színészkedett mindenki másnak. Mindenki azt hihette minta apa. Apám nagyon gazdag, de soha nem adott senkinek semmit. Egy drága környékén éltünk budán, egy drága lakásban matracokon a földön. Nem volt hová menjünk. Anyukám szlovák állampolgár volt és mi a testvéremmel magyar. Magyarországon csak minket fogadtak volna be. Szlovákiában csak anyukámat. Amikor 7 éves voltam anyukám talált egy menedéket egy templom öregek otthonában, elmentünk de 2 hét után vissza kellett mennünk apámhoz, mert nem tudtak többet fogadni minket. Pár hónappal később apám megint cirkuszolt és persze azzal is megfenyegetett, hogy megöl minket, csak ezúttal a nagyszüleimet is felhívta. Azt mondta nekik ha nem visznek el levágja a fejünket egy baltával. A nagyszüleink értünk jöttek. Anya beadta a való pert, apa nem akart elválni. Anyának egyetlen egy tanúja volt, aki bizonyította, hogy miket tett az apám, de a tárgyaláson apám pártját fogta. Apa lefizette. Mint mindig mindenkit. A nagyszüleim még így is nehezen fogadtak be. Két évet náluk töltöttünk majd elköltöztünk, mert anyának sikerült szereznie egy állást és abban a kisvárosban ahol a nagyszüleim éltek nem volt jó a tanítás. Budapestre költöztünk. Egy évig csak a testvéremmel és anyukámmal hárman éltünk. Az volt a legszebb évem. Majd anyukám összeköltözött egy férfivel, a jelenlegi élettársával. Amikor anyukám ott van szépen viselkedik velünk de ha nincs ott akkor nagyon csúnyán. Az ő lakásában élünk . Egy három szobás kicsi lakásban. Mindig azt mondja ez az ő lakása. Csicskáztat minket és csúnyán viselkedik. Engem 3x megpofozott, a testvéremet ennél többször arra alapozva, hogy ő fiú. Anyukámnak sokszor mondtam és sokszor veszekedtem vele emiatt. De azt mondta, hogy ő végre jól érzi magát és kijár neki. Eközben apámnak a vagyona 2 millió euró körül van és semmivel nem hajlandó segíteni minket. 14 éves koromban úgy éreztem meg tudok neki bocsájtani és elkezdtem meglátogatni. Ő soha nem látogatott meg minket. Azt se tudja hol lakunk. Hetente egyszer mentem hozzá akkor adott 3 ezer forintot amivel ki akarta szúrni a szemem, mondván "zsebpénz" . Mondtam, hogy nem kell de erősködött és akkor elfogadtam. Most 19 éves vagyok és még mindig így élek. Apám anyámról csak rosszat mond. Van egy csomó haza üresen és amikor utoljára megkérdeztem, hogy beköltözhetünk e az egyikbe azt mondta, hogy nem, mert nem mi dolgoztunk meg érte. De mehetünk hozzá. Amióta az eszemet tudom folyamatosan azt mondja, hogy: " ez a lakás amiben éltünk a tiéd, és mindig a tiéd lesz." Jelenleg folyamatosan csicskáztat , csúnyán beszél velem azután úgy csinál mintha mi sem történt volna. És azzal zsarol, hogy ha valamit nem csinálok "jól" nem adja nekem a lakást, és eladományozza, elkölti az egész vagyonát. Ha két kanalat nem egymással párhuzamosan rakok le már kezdi is, hogy nem kapunk semmit a testvéremmel és elkölti az egész penzt, mert ő dolgozott meg érte és ne élvezze más, nem vagyunk méltók rá, mert senkik vagyunk. Lelki terrorban tart folyamatosan. Közben sehol nem érzem otthon magam. Sehol nem tudok megpihenni és kifújni magam. Gondoltam rá, hogy munkát vállalok és elköltözöm de nem tudom ha tudnám e fizetni az egyetemet, a lakbért és a költségeimet egyszerre. Emellett az is ott van, hogy nem egy kicsi összegről van szó. De úgy érzem, hogy 19 év alatt már félig meddig megnyomoritott ez az egész. Senki sincs akivel meg tudnám osztani ezt, ezért szeretnék tanácsot kérni. Mit gondoltok erről? Mit csinálnátok a helyemben?2019. okt. 30. 23:27
21/22 anonim válasza:
Minden kamukirály ezt állítja, és nem, már tizenöt éve sem működött így.
22/22 anonim válasza:
Még tart az őszi szünet, ugye? Fantasztikus, mennyi fordulatos tinisors van ezen a héten. Kegyetlen milliárdos apa, sosem látott testvér, gazdag anya aki többszintes házat vesz, csak épp a gyereke nem kaphatott még egy széket sem amire ülhetne, és a többiek. Egyre viccesebb, ahogy egymást próbáljátok túllicitálni terjedelemben is, szomorú sorsban is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!