Most ezért mártírkodnék?

Volt a héten egy kisebb műtét, beavatkozás a lábamon. Fel tudok kelni rövid időre, de nagyon hamar elfáradok és szinte elkezd fájni rögtön. Vissza kellett mennem tegnap kötéscserére, stb. Az orvos, akihez járok, másik városban van, és ott lakik édesanyám, édesapám is. Már a műtét napján szólt az orvos, hogy mikor kell visszajönni, anyum rögtön elkezdte mondani nekem, hogy és "akkor majd visszajössz vonattal/busszal", "meg majd akkor szólj, mikor érsz ide", "nem érünk rá előtte".

Így nekem eszemben sem volt szólni nekik, hogy esetleg jöjjenek fel értem autóval. Nem vagyunk annyira messze egymástól amúgy, 35 km. De úgy véltem, hogy ha ennyire kihangsúlyozzák, hogy majd amikor odaérek, akkor nyilván nem akarnak feljönni értem, és nem is akarják, hogy megkérjem őket. Így mentem busszal.

Az orvos mondta, hogy látja a varratokon is meg az állapoton, hogy megerőltettem magam. Később beszélgettünk anyumékkal, és mondtam nekik, mit mondott az orvos, de őszintén szólva nem célzattal meséltem el, csak tájékoztattam őket, mi volt a rendelőben. Erre kiakadtak, hogy akkor miért nem szóltam, hogy jöjjenek fel, mit mártírkodok én itt, stb. Unokatestvérem írt is facebookon aznap, hogy beszéltek velük arról, hogy miért nem bírok szólni ilyenkor..

Egy szóval sem bántottam őket, nem is hoztam fel ezt, most meg én vagyok rossz? Ti szóltatok volna azután, hogy teljesen egyértelművé tették, hogy nem akarnak eljönni értem?