Miért kényszerítenek a szüleim arra, hogy mindenképpen mellettük/közelükben lakjam?

Mérnöknek tanulok Debrecenben, nemsokára msc-re kellene menni, már más egyetemre mennék (több okból is). A lényeg, hogy gondolkodom egy pár msc-ben, de a szüleim csak azt tudják hajtogatni, hogy mindenképpen olyat válasszak, amit közel hozzánk is lehet művelni. De Szabolcsban nem igazán vannak menő multik, akiknél komolyan karriert lehetne befutni, tényleg olyan mérnökként, aminek tanultam is. Pl. gépészmérnökként a Bosch vagy Audi sokkal jobb karrierlehetőség lenne, mint egy nyírbátori coloplast. Mert mérnök ugye kell mindenhova, de nem mindegy, hogy szakmailag is fejlődsz közben, vagy csak egy betanított operátorként dolgozol... És nem értik meg. Mindenképpen azt mondogatják, hogy nem is fognak akkro támogatni, ha nem egy ,,értelmes" szakmát választok. Vagy gondolkodom még az anyagmérnöki msc-n is, az nagyon érdekes szak, de azt anyáék nem is tudják, hogy mi az. Én érdekesen kifejtettem nekik, felolvastam a felvételi tájékoztatót, menyi szakirány van, de meg se hallják, hanem ,,hol lehet vele dolgozni?" És akkor megyünk a duális képzéses partnerekre, a legközelebbi Tégláson van, ,,na az akkor jó". Kész. Kicsit se érdekli őket, mit akarok.

Most szidhattok, hogy mi az, hogy ennyire adok a véleményükre, de ők akkor is a szüleim, és most is ők támogatnak, mert nem könnyű szakra járok és nagyon sokat kell tanulni (már annak, aki komolyan veszi).

Szülők, ti miért akarjátok mindenképp magatokhoz kötni a gyereketeket? Nem veszitek észre, hogy így megfosztjátok a lehetőségektől?

Én tudom, hogy ha szülő leszek, majd a lehető legjobb helyre akarom a gyerekem küldeni tanulni, hogy minél jobb legyen neki, több lehetősége legyen. De engem a szüleim nemcsak h Angliába nem engedtek (nem, nem olyan lehetetlen kint tanulni, főleg ha nagyon jó tanuló vagy, vannak ösztöndíjak is, és mi megtehettük volna), de még Pestre sem. Mi ebben a szeretet?

Sokszor azt érvelik, hogy ha majd gyerekeink lesznek, akkor bizony elkel majd a szülői ,,segítség". Elárulom, amit ők adnának, az nem segítség, hanem sok-sok kéretlen ,,jótanács", hogy mit hogy csinálj. Örökké le akarnak uralni. Én meg direkt mindig is tanultam, hogy ne legyek arra kötelezve, hogy munkanélküliség vagy/és kevés fizetés miatt a szüleimnél lakjak. A mérnökség amúgy is kitörési pont, mert sok kell belőlük (villamos-, gépész-, vegyészmérnökből), így nem vagyok rákényszerülve, hogy az amúgy is legrosszabb megyében lakjam. Még Borsod is jobb, mert Miskolcon az ipari park tele van gyárakkal, és a fizetés még ott is jobb, mint szabolcsban.

Miért csinálják ezt velem? Már abban gondolkodom, hogy duálisra jelentkezem, mert akkor a cégek adnak pénzt minden hónapban (nem rossz pénzt, még többet is, mint a szüleim), de így nem leszek arra kényszerítve meg megfélelmítve, hogy nem tanulhatok.