Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Miért kényszerítenek a szüleim...

Miért kényszerítenek a szüleim arra, hogy mindenképpen mellettük/közelükben lakjam?

Figyelt kérdés

Mérnöknek tanulok Debrecenben, nemsokára msc-re kellene menni, már más egyetemre mennék (több okból is). A lényeg, hogy gondolkodom egy pár msc-ben, de a szüleim csak azt tudják hajtogatni, hogy mindenképpen olyat válasszak, amit közel hozzánk is lehet művelni. De Szabolcsban nem igazán vannak menő multik, akiknél komolyan karriert lehetne befutni, tényleg olyan mérnökként, aminek tanultam is. Pl. gépészmérnökként a Bosch vagy Audi sokkal jobb karrierlehetőség lenne, mint egy nyírbátori coloplast. Mert mérnök ugye kell mindenhova, de nem mindegy, hogy szakmailag is fejlődsz közben, vagy csak egy betanított operátorként dolgozol... És nem értik meg. Mindenképpen azt mondogatják, hogy nem is fognak akkro támogatni, ha nem egy ,,értelmes" szakmát választok. Vagy gondolkodom még az anyagmérnöki msc-n is, az nagyon érdekes szak, de azt anyáék nem is tudják, hogy mi az. Én érdekesen kifejtettem nekik, felolvastam a felvételi tájékoztatót, menyi szakirány van, de meg se hallják, hanem ,,hol lehet vele dolgozni?" És akkor megyünk a duális képzéses partnerekre, a legközelebbi Tégláson van, ,,na az akkor jó". Kész. Kicsit se érdekli őket, mit akarok.


Most szidhattok, hogy mi az, hogy ennyire adok a véleményükre, de ők akkor is a szüleim, és most is ők támogatnak, mert nem könnyű szakra járok és nagyon sokat kell tanulni (már annak, aki komolyan veszi).


Szülők, ti miért akarjátok mindenképp magatokhoz kötni a gyereketeket? Nem veszitek észre, hogy így megfosztjátok a lehetőségektől?

Én tudom, hogy ha szülő leszek, majd a lehető legjobb helyre akarom a gyerekem küldeni tanulni, hogy minél jobb legyen neki, több lehetősége legyen. De engem a szüleim nemcsak h Angliába nem engedtek (nem, nem olyan lehetetlen kint tanulni, főleg ha nagyon jó tanuló vagy, vannak ösztöndíjak is, és mi megtehettük volna), de még Pestre sem. Mi ebben a szeretet?


Sokszor azt érvelik, hogy ha majd gyerekeink lesznek, akkor bizony elkel majd a szülői ,,segítség". Elárulom, amit ők adnának, az nem segítség, hanem sok-sok kéretlen ,,jótanács", hogy mit hogy csinálj. Örökké le akarnak uralni. Én meg direkt mindig is tanultam, hogy ne legyek arra kötelezve, hogy munkanélküliség vagy/és kevés fizetés miatt a szüleimnél lakjak. A mérnökség amúgy is kitörési pont, mert sok kell belőlük (villamos-, gépész-, vegyészmérnökből), így nem vagyok rákényszerülve, hogy az amúgy is legrosszabb megyében lakjam. Még Borsod is jobb, mert Miskolcon az ipari park tele van gyárakkal, és a fizetés még ott is jobb, mint szabolcsban.


Miért csinálják ezt velem? Már abban gondolkodom, hogy duálisra jelentkezem, mert akkor a cégek adnak pénzt minden hónapban (nem rossz pénzt, még többet is, mint a szüleim), de így nem leszek arra kényszerítve meg megfélelmítve, hogy nem tanulhatok.



2019. okt. 15. 08:09
1 2
 1/19 anonim ***** válasza:
95%

A szüleid nem jó szülök, mert érzelmileg zsarolnak, és nem engednek önállósodni (megjegyzem, sikerrel a kérdésed alapján)


Ha tényleg komolyan akarnál lézpi, akkor nem foglalkoznál azzal, hogy ennyire korlátoznak, ezzel ugyanis tönkre teszed (illetve részben ök teszik tönkre a te közremüködéseddel) az életedet. Értelmes emberként rá kellene jönnöd, hogy nem maradhatsz ott, ahol vagy, és ezt nekik is el kell foganiuk.


Ez a viselkedésük nem szeretet, az ugyanis a gyerek érdekeit nézné, nem a saját magukét.

Az meg végképp nem érv, hogy "ha majd gyereked lesz", mert egyrészt ís sosem lesz gyereked, mert abba is bele fognak szólni, hogy kivel járhatsz és vagy azt fogadod el, akit ök választottak, vagy ugyanilyen zsarolás lesz belöle, másrészt meg ha lenne is, a legtöbb felnött ember/pár képes szülöi segítség nélkül felnevelni.


A duális képzés szerintem kifejezetten jó ötlet, és minél elöbb lépj, mert minél tovább vársz, annál nehezebb lesz.


Mindezt négy felnött gyerek anyjaként írom, nekem/nekünk nek jutott volna soha eszembe, hogy ennyire korlázottam öket a saját életük alakításában.

2019. okt. 15. 08:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/19 anonim ***** válasza:
89%

A határaidat neked kell meghúznod.

Nyilván nem akarnak rosszat, szeretnék ha a család tagjai egymás közelében maradnának, ez önmagában nem baj.

Ám a saját sorsod neked a legfontosabb és magadnak te kell, hogy a legfontosabb legyél. Tehát ha sérti az érdekszférádat a szülők ösztökélése, akkor ezt világosan és egyenesen meg kell mndani és a magad útját járni.

2019. okt. 15. 08:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/19 A kérdező kommentje:
Már van barátom, 2 éve együtt is vagyunk. Igen, ebben is bele akartak szólni, de nem érdekelt. Mármint eleinte örültek, hogy van, aztán meg néha egy-egy veszekedés alkalmaval, meg amikor a tesómmal szakított a barátja, akkor rosszindulatúak odaszúrták, hogy bizony én is fogok még durván csalódni többször is a barátomban, majd meglátom... Az se tetszik nekik, hogy nem gazdagok, mint mi, de az sem érdekel. A barátom nagyon okos, kedves, jó tanuló, ugyanazon a szakon tanulunk, úgyhogy sok lehetőség van benne, az is, hogy majd együtt építsük fel a közös életünket. Ő is jön velem msc-re, csak még azt nem tudjuk, pontosan melyiket válasszuk.
2019. okt. 15. 08:24
 4/19 anonim ***** válasza:
82%
Te vagy az alárendelt ebben a viszonyban aki elviseli a zsarolást. Nekem életemben nem szóltak bele semmiben, nem is viseltem volna el. Ezért oda mentem továbbtanulni ahova akartam.
2019. okt. 15. 08:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/19 A kérdező kommentje:
Ez nem egészen így van, hogy elviselem. Amikor gimiben mondtam, hogy Pestre akarok menni, évekig elhitették velem, hogy mehetek. Már le is volt adva a jelentkezés februárban, erre apa tavasszal besokkolt, hogy hát basszus, ez a lány nem is olyan rosszul tanul, simán összejöhet Pest, és eleinte szépen, majd egyre durvábban, minden nap ezt hallottam, hogy nem mehetek. Én meg mondtam, hogy de. Utána jött a lelki bántalmazás, a lelki amortizálás, hogy márpedig Pest az milyen veszélyes meg drága, ne menjek. Mondtam, hogy de. Aztán: nem kapsz tőlünk kocsit sem, pénzt sem. Mondtam, hogy én akkor is megyek. A legutolsó az volt, amikor apa bejött a szobámba, és azt mondta: ,,tönkreteszem az életedet, ha Pestre mersz menni". Akkor már anyához mentem, hogy hogy mondhat ilyet apa, miért teszi ezt velem, miért? És hogy segítsen, mert évekig ebben a hitben neveltek. Ő se akarta, hogy Pestre menjek, de úgy sírtam, meg annyira könyörögtem, hogy életében először kiállt mellettem és harcolt értem, de nem ért vele semmit, mert apán megint ez a dühroham meg fenyegetőzés, kirohanás, őrült am. Teljesen. És nem mehettem. Soha az életben nem bocsátottam meg nekik.
2019. okt. 15. 08:32
 6/19 anonim ***** válasza:
84%

Mi nem akarjuk őket magunkhoz kötni.

A szüleidnek valószínűleg teljesen ismeretlen az a világ, ahová te át akarsz lépni, érthető, hogy szoronganak tőle, félnek, hog elveszítenek. Lehet, hogy a család nemzedékek óta egymás közelében él, el se tudják képzelni, hogy az ő gyerekeikkel ez már ne így legyen. Lehet, hogy az ismeretségi körben van olyan, akinek a gyerekei távoli városba, esetleg külföldre mentek, nagyon meglazult a kapcsolat, és a szüleid rettegnek, hogy ez velük is megtörténhet.

Újra és újra biztosítsad őket, hogy nagyon szereted mindkettőjüket. Haza fogsz jönni, amilyen gyakran csak teheted. Ültesd le anyukádat (vagy amelyikük nyitottabb az ujdonságokra), és skypoljatok (vagy ahogy te kommunkálnál velük távolról) egy közös ismerőssel, távolabb lakó rokonnal. Ha ilyen nincs, akár a te valamelyik barátodat felhívhatjátok gyakorlás céljából. Biztos van olyan haverod, aki szívesen segít a mama/papa oktatásában. Légy nagyon türelmes, készíts egyszerű, nagybetűs folyamtábrákat milyen lépéseken kell végigmenni. Legjobb, ha rögtön egy szép nagy füzetbe kzditek ezeket gyűjteni, mert ha egyszer rákattannak, jönnek majd az újabb kérdések.

Viszont arra a képzésre jelentkezz, amelyiket a legjobbnak tartod. Ez már nem a szüleid döntése kell hogy legyen, mégcsak nem is közös döntés. Az érveiket nyilván hallgasd meg, még csak győzködnöd sem kell őket. Bólogass, jelezd, hogy megértetted. Ha szóba kerül, hogy megszüntetik az anyagi támogatásodat, jelezd, hogy azt nagyon sajnálnád, akkor kénytelen lennél más pénzforrásról gondoskodni. Duális képzésre menni (mondd el nekik, hogy az mi), diákhitelt felvenni, dolgozni az egyetem mellett. Szegényeknek nem fog jól esni, de jobb, ha tudják, hogy az anyagi támogatás sem olyan adu ász, amivel magukhoz köthetnek.

És mindeközben ne haragudj meg rájuk, még akkor se, ha ők viszont haragszanak, fenyegetőznek, stb. A kétségbeesés beszél belőlük. Tedd amit jónak látsz, végezd el az aMsc-t ott, ahol akarod, és idővel megbékülnek.

2019. okt. 15. 08:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/19 anonim ***** válasza:
90%

Az előzőben egy nagyon jóindulatú változatot írtam le, de a kiegészítéseid után ezt kissé túlzónak gondolom.

Tudatosítsd magadban, hogy már nagykorú vagy, és ha a szüleid nem támogatnak, akkor is megvalósíthatod a terveidet.

És tedd is meg. Ha emiatt elveszíted őket, akkor a keserűség miatt is elveszítenéd, ami akkor gyűlne benned, ha egy életen át arra kéne gondolnod, mi lehetett volna belőled, milyen életed lehetne, ha ők nem akadályoznak.

Ráadásul az már a te hibád lenne, hiába tolnád át rájuk. Mert te hagytad magad.

Nem lesz könnyű, de tarts ki, ez a te életed. Apád nyilván nem tapasztalta még, hogy egy lánygyereknek is lehetnek önálló tervei, döntései, amiket a mindenható apai hatalom már nem befolyásolhat. Nagy megrázkódtatás ez neki, de túl fogja élni.

2019. okt. 15. 08:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/19 anonymousreview60 ***** válasza:
22%

#7: +1

Kérdező, növessz golyókat, és ne engedj a zsarolásnak!

2019. okt. 15. 09:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/19 A kérdező kommentje:

Hát igen, a mi családunkban nem szoktunk a lelki dolgokról beszélni. Ha szó is van bármi ilyesmiről, felszínesen mindenre csak bólogatnak, meg hogy ,,persze kislyányom, igen, igen", de ezt nem gondolják komolyan. A komoly mindig valami baráti beszélgetésekben jön elő, amikor apa beszél telefonon mindenféle haverjával, igazából ott tudjuk meg h mikor mire gondol, velünk sose osztja meg. De még ott is hazudik, mert az egyiknek ezt mondja, a másiknak kibeszéli, rólunk meg csak úgy beszél, hogy ,,ezt dobta a gép", már csak azért is, mert nem lett fia...


Többször azt is mondták, hogy minek nekünk a Debreceni Egyetem, amikor itt van a Nyíregyházi is. Én a nyiregyi fősuli gyakorlójába járta, 8 évig, mindenki tudja és tudta, hogy nem olyan színvonalas. Bár ezt már sajnos a Debreceni Egyetem egyes képzéseiről is el lehet mondani; nem mindegy, hogy valaki orvosira jár-e, mert abba tolják a pénzt, de pl. a TTK még a Nyiregyi Fősuli (már egyetem) egyes épületeit is megirigyelhetné kinézetileg és felszeretségileg. Na de ez van.


Amúgy én el sem tudom magam képzelni, hogy azt mondjam a szüleimnek, hogy szeretem őket. Mármint így tényleg komolyan. Amikor elköszönök otthonról, megölelem anyát (mert kéri), de akkor is csak így mondom h igen anya, szia anya... de ennyi. Apának meg főleg nem.


A számítógépes világgal elég nehezen barátkoznak meg. Még egy pendrive-ot se tudnak normálisan használni, egy jobb klikk másolás, beillesztés gombot. Tényleg hatalmas türelem kell hozzájuk amúgy :D Apa még a könnyebben tanuló típus, mert ő okosabb, viszont hihetetlen türelmetlen. Ha valamit kicsit gyorsabban mondok, képes ledobni a gépen a földre, meglök, hogy na menjek már innen ha nem vagyok képes normálisan elmondani semmit stb. A skype az elképzelhetetlen lenne nekik szerintem, na de még nem mondok le róla. Egyébként tényleg jó ötlet.


Amúgy meg pont a barátommal beszéltük, hogy pl. a Miskolci Egyetemnek vannak dunántúli, győri duális partnerei is, beírtam a térképbe, hogy Miskolc-Győr, 2 óra 45 perc autópályán (van kocsi). Nem is olyan sok. Szóval hogy arra jutottunk, hogy Magyarország nem is olyan nagy ország, és hogy semmi nincs elérhetetlen, napokra levő távolságra, nem is értem, miért akadnak ki anyáék ennyin, hogy jaj a szomszéd megye is messze van.


Jaj, de tudom. ,,Lehet, hogy a család nemzedékek óta egymás közelében él, el se tudják képzelni, hogy az ő gyerekeikkel ez már ne így legyen." Valahogy így. Legalábbis apai részről ez így van, hiszen dédmama háza is 2-vel arrébb volt (amíg volt, azóta lebontották), mamáék a szomszédban laknak. Anya jött el 50 km-t a szülő falujából, bár anya elég sok helyen tanult is, neki kéne a mobilisabbnak lennie. A drága nagynéném (apa testvére) pedig azt is elárulta, hogy még apa is elment a faluból (már városrész) tanulni, hogy jó iskolája legyen, így pont ő az az ember, akitől nem hangzik hitelesen, hogy menj máshova tanulni. Anyai részről a nagymamám minden testvére elköltözött abból a kis Isten háta mögötti faluból, és messze jártak tanulni (Szeged, Pest), az egyik ilyen oldali másoduncsim villamosmérnöknek tanult a BME-n és már évek óta Németországban él.


,,Lehet, hogy az ismeretségi körben van olyan, akinek a gyerekei távoli városba, esetleg külföldre mentek, nagyon meglazult a kapcsolat, és a szüleid rettegnek, hogy ez velük is megtörténhet."

Ez is így van. Az egyik ismerősünk fia elment Győrbe tanulni valamilyen mérnöknek (azt nem tudjuk, valszeg gépészmérnöknek), elvileg még fél évig ott is volt gyakorlaton az Audi gyárban, mégsem vették fel, és a szüleinek kellett állást találnia neki, tudtak neki egy takarítóit intézni, legalábbis ez volt a story, amit a szüleim beadtak nekem, hogy mennyire szörnyű ez a mai világ, a mérnöki diploma se minden, én is úgyis munkanélküli leszek és biztos az ő segítségük kell majd nekem a munkakereséshez is XDDD jaj Istenem. Több szinten bűzlik ez a mese, de mindegy. Azt persze nem mondják, hogy apa barátjának a lánya, míg itt dolgozott Nyiregyen óvónőként, minimáébérért, protekcióval talált munkahelyen, aztán fogta magát és Pestre ment, ott meg az óvónőhiány miatt protekció nélkül is felvették egy menő magán oviba és mindennel együtt 450-et keres havonta, még étkezést is adnak :D Azzal sosem érvelnek, milyen érdekes... Csak a nagy és hatalmas bukást látják maguk előtt, ami ,,ránk vár".


,,Kérdező, növessz golyókat, és ne engedj a zsarolásnak!"

Muszáj sajnos. Egy ilyen gyerekkor után már eléggé úgy látom a világot, hogy ha nem te irányítasz, akkor téged irányítanak.

2019. okt. 15. 09:05
 10/19 anonim ***** válasza:
88%

Nézd, két dolgot tehetsz. Vagy elfogadod, hogy ők irányítanak amíg élnek, megmondják majd azt is, hogy kihez mehetsz hozzá és mikor/hány gyereket szülj, vagy önállósodsz.

Ez utóbbi első lépése az, hogy most oda adod be a jelentkezésedet, ahová te akarod. Akár úgy, hogy a szüleidnek most azt mondod, oda adtad be, ahová ők akarták, majd mikor felvettek a számodra megfelelő helyre, szépen elrendezel mindent és amikor indulsz, közlöd a tényeket. Lesz nagy balhé, kiborulás, de mivel nagykorú vagy, azon kívül, hogy a támogatásukat megvonják tőled, nem tudnak mit tenni. Erre is fel tudsz készülni, nyáron ha dolgozol, azt a pénzt tedd félre.

2019. okt. 15. 09:33
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!