Mit lehet tenni, ha az apa így viselkedik? Megoldhatatlan ez a helyzet igaz?

Szüleimmel most az ország másik végére költöztünk, mert apám kint dolgozik, de semmivel sem jobb a helyzet, mert alig van otthon, hétvégén jár haza meg van amikor 2 hetente. Állandóan veszekedik velünk, beszól mindenért, nekünk nem lehetnek önálló gondolataink, mert akkor beleköt és mi mindig rosszak vagyunk és buták. Rengetegszer ideges és ordibál, ha hazajön. Anyát is állandóan piszkálja, pedig anya nagyon szereti őt és mindent megtesz neki. De ő lekezelő módon bánik vele sajnos. Csúnyákat mondd rá és addig fajult a helyzet, hogy már olyanokat mond anyának, hogy már régen eltávolodott a gondolkodásuk, és ezt úgy érti nem érti mit keres mellette anya és hogy igazából már nem is szereti. De anya nélkül elveszne, mert mindent anya intéz és csinál. Apa semmit se tudna elintézni nélküle hisz csak hétvégén van otthon. Felvett apa 20 millió forintot. Havi egyet keres amúgy, tehát gondolom kamatostul vissza tudja keresni, ha nem lesz semmi baja. De állandóan iszik, egy hétvége alatt egy üveg pálinka, mellé meg cukrára gyógyszert szed. Semmit nem tudunk tenni és nem igazán merünk megszólalni se. Ő örül, h elköltöztünk meg a ház is tetszik neki, csak minden anyára meg ránk hárul és persze ordibálást kapunk és minden amit teszünk rossz.

Nővéreméknek most lesz a lagzija és apa összeveszett tesómmal, hogy mi az hogy nem a rokonok közül lesz vki vőfély, meg beszólt hogy elromlott a fűrész, de majd veszünk belőle díszt a lagzira. Meg ebéd közben káromkodott és szidta a lánybúcsúsokat, hogy ők milyen k...-k meg hogy őket mindig végig d.... meg hogy minden lagzinak válás a vége. Neki nem volt lagzija, mert lemondta az utlsó percben, mert annó senki se vigyázott az italra.

Na mindegy a lényeg, hogy tesóm mondta, hogy ne beszéljünk ilyenekről és kiakadt, hogy miért nem lehet normálisan beszélgetni, mert olyan apa mint aki nem is örül ennek az egésznek. Úgyhogy tesómék 6 millió forintot adtak a szüleimnek, amiből apa vegül autót vett. A meglévő mellé, nem is a házba költötte azt, de ő olyan, hogy ami neki kell az rögtön kell.

És tesómék max 2 milliós lagzit szeretnének és ők próbálnák kifizetni, szóval apának nem kell. Nem is értjük mi baja. És ki akadt ordibált torka szakadtából és tesóm elsírta magát apa meg azt mondta ő nem akarja látni a sírós ünneprontó képét a lagzin és hogy ő nem megy el. Erre tesóm tovább sírt ki jelentette, hogy akkor nem jössz és beszaladt a szobába. Nyilván ő se ezt akarja, hogy ne jöjjön és az én szívem is megszakad, mert apa sose volt ilyen!

És szeretném, hogy minden újra a régi legyen, hogy apa ne csak a házon kattogjon, hogy ne csak a munka legyen mindig és hogy néha mi ránk is figyeljen. Mert mi is figyelünk ő rá, de sokszor nehéz, mert olyan velünk, mint aki utálna.

Teljesen kéttségbe vagyok esve, minden hétvégén kb. Sírok a viselkedéae miatt és anya is sír.

Nem akarok elköltözni kollégiumba, mert anyával akarok maradni és tartani benne a lelket, mert ő olyan jó szívű és meghalnék, ha vele bármi is történne vagy hogy ha apa merné egy ujjal is bántani ott legyek és tudjak cselekedni. Bár anya mindig azt mondja, h nem bántaná őt apa, de mikor ordibál dobálózik a kezével, veri a konyhapultot, káromkodik, szid én bármit kinézek:(

Mi mondtuk, hogy ne költözzünk el és jöjjön haza ne dolgozzon kint. Nincs szükségünk támogatásra. Én tudok levelezőn tanulni, nővéremék meg már dolgoznak.

De apa nem enged a vágyaiból. Őt csak a ház es a nagy udvar érdekli.

Se a felesége, se a gyerekei, sőt még az unokák gondolata se foglalkoztatja őt. Teljesen leszarja az egészet. Úgy van vele, hogy ő neki sose volt senkije és mi se leszünk neki úgy se. Pedig mi mindig mellette állunk és otthon vagyunk, segítüni mindig amibem tudunk.

Anya a legszorgalmasabb nő a földön. :(

Remélem valaki elolvassa és kicsit tud segíteni:(

Én 21L anya 45 apa 55 nővérem 25