Meddig tűrhető a szülői terror?
Sziasztok!
Nagyon nehéz helyzetben vagyok, és nem tudom, mégis mi lehetne a megoldás. Szeretem édesanyám, egyedül ő van olyan rokonom, akire mindig számíthatok. Mindig, mindenben. Neki is én. Az egészségügyi állapota nem az igazi, nincsen mellette igazán rajtam kívül senki.
Nagyon nagyon sokat megtett, megtesz értem, a magam módján próbálom ezt visszaadni.
Mióta elkezdtem fiúzni, azóta a kapcsolatunk megromlott. Egyre inkább. Mostani páromat egyenesen gyűlöli. Vannak dolgok, amiket valóban nem csinált jól az elején, most sem hibátlan, de ÉN el tudom fogadni, el akarom. Lehet, neki lesz igaza, és kalap-kabát, de én még ennek nem érzem az idejét.
Ez odáig fajult, hogy minden este szinte órákat hallgatom, hogy mekkora csődtömeg a barátom, és ha nekem ez kell, és nem veszem észre, és mennyire nem segítek otthon, a nagytakarítás, a piac, mindent ő csinál míg én élem a világom.
Egyetemre járok, mellette 20 órában dolgozom, és hétköznap kétszer, valamint általában hétvégén vagyok a barátommal.
A telkünkön van egy saját kis házam, de a családi házban lakom.
Már ott tartunk, hogy érzelmileg zsarol anya, a betegségére hivatkozva, hogy miattam, a párom okozta stressz, életmód miatt fog meghalni, mindenki azt akarja, hogy elküldjem ezt az embert, és innentől ez nem lesz így, nem lesz átjáróház a lakás, nem jön ide a fiú többet, én se megyek, ha pedig megyek akkor többet ide ne jöjjek, a házat másra íratja és akkor elfelejthetem őt ha nekem fontosabb ez a ...... .
A betegsége (szív) egyre többször van rám kenve, "ezt tetted velem, ez is miattatok van".
Az a legnagyobb baj, hogy párommal még nem annyira stabil a dolog, hogy összeköltözzünk, nem szeretnék rá alapozni. Mindegy, ő lesz-e a férjem, vagy más, nem szeretnék erre építeni egy jövőt, ez anyukámmal visszatérő probléma. A párom nélkül szeretném ezt megoldani.
Szeretem anyát, tudom, hogy igazán csak rá számíthatok én is, de nem bírom tovább. Ő is ki van borulva minden nap, én is. Ez nem állapot.
Hiába kértem, meséltem, beszéltem, kiabáltam, sírtam, semmi.
Hogyan tudnék megoldást találni erre a problémára?
20/L
válasza:"vagy akkor takarodjak el innen. Mert ne csak a kényelmet akarjam, itt dolog is van."
Ez is tisztázásra szorul köztetek. Ő hajlandó támogatni a tanulásodat? Mert mondja ki, ha nem! Legalább tudod, hogy csak magadra számíthatsz. Különben törvény szerint JÁR neked az eltartás 25 éves korodig, ha nappalis vagy. Tehát ő nemet mond, attól még bíróságon megítélnek neked tőle rokontartást.
A másik a kis ház. Az a tied? Onnan is ki akar tenni?
Ezzel bátran szembenézve ülj le vele a témát megbeszélni, legyen cselekvési terved. Menj el, oké, de tedd meg a jogi lépéseket, hogy megkapd, ami jár.
Legyél felkészülve, hogy megmondd neki, hogy mondjuk február elsejétől, vizsgaidőszak után elköltözöl.
De a jogi dolgokat addigra add be.
Párom albérletben él, a szüleivel hétvégente találkozik. Hív engem is gyakran, ugye ekkor sem vagyok itthon, ha kettesben programozunk, akkor sem, ha meló után nála alszom, akkor sem.
Anya ebből azt látja, hogy hétvégén egyedül főz, egyedül most, egyedül takarít, mert én "nagyvilági élet"et élek, ide járok, oda, míg a dolog megvan.
Bezzeg ha a párom jönne mindig ide, hétköznap is, hétvégén is, akkor jó lenne. Lenyírná mondjuk a füvet, én főzök közben, valami.
De ez általános "kívánság".
Sajnos párom nagyon más, mint mi. Én rugalmas vagyok, most ismerjük ki egymást jobban, veszekszünk sokat, de csiszolódunk. Anya az első perctől kezdve pár dolgot nagyobb sértésnek vett, mint ami, azóta pedig a másságukat egyenlővé teszi azzal, hogy defektesek, és megkeserítem az életét mióta ő a barátom.
válasza:Olvasom közben a válaszokat, köszönöm őket!
Nagyon szeretem anyát, ő a legjobb barátnőm. Vagyis az volt, amíg nem lett komolyabban barátom. Mindenhová együtt mentünk, mozi, színház, piac, bolt.
Mióta idősebb lettem, mennék barátokkal, párral, kevesebbet vele. Neki ezt is nehéz elfogadni, feldolgozni.
A másik ház a telken is nyilván az övéké, de üres állapotól a saját pénzemen rendeztem be teljesen, százezrekért, szóval az enyémnek tekinti mindenki. De még oda sem költöztem le, nem akartam távol lenni, megbántani őt azzal, hogy egy kerten belül odébb húzok.
Jogi lépéseket, semmit nem szeretnék, normálisan szeretném ezt, hátha vissza tudnám hozni a jó viszonyt. Bár tanácstalan vagyok.
Állami ösztöndíjason vagyok, a sulim pénzbe nem kerül, havi 50-80 között keresek a diákmelóval. Ez ugye albérletre sehogy sem elég, még felesben is nehezen.
válasza: válasza:Hát menj le a kisházba és csinálgasd a saját kertrészedet! De a szüleidre ne főzz, ne takaríts, nem a te dolgod!
Rajtad akarja behajtani, amit az apád elbliccel??
Ez lehet az egész mögött, nem akar szembesülni azzal, hogy kire is haragszik voltaképpen,, rád zúdítja az egészet, de te csak bűnbak vagy, ártatlan!
20 évig dugta homokba a fejét, most hagyd rá, hogy megoldja végre a SAJÁT problémáját és ne vállald magadra többé!
Édesapám mögött komoly betegség áll, állt.
Köszönöm az eddigi segítséget, szívesen olvasok még válaszokat, minden segít, azt hiszem.
válasza:Nehéz tanácsot adni, mert amit én tennék a helyedben, ahhoz sokkal keményebb idegek kellenek, mint ami neked van.
Én ui. kerek-perec megmondanám, hogy ha bármi baja van, azt magának köszönheti, mert ezen a fiún húzza magát, meg gyűlölködik. Kerek-perec a szemébe mondanám, hogy a gyűlölködés annak árt, aki gyűlöl, nem annak, akit gyűlölnek - és az ő romló állapota a tökéletes bizonyíték erre. Egyszóval mindent magának köszönhet, semmi sajnálatot nem érzek iránta a betegsége miatt.
Hogy apukád semmit nem szól ezekhez a konfliktusokhoz, még akkor is furcsa, ha súlyos betegségből épül fel. Egyébként ez a mérgezett légkör neki is árt.
Írod, hogy szereted anyukádat. Nos, ő nem szeret. Ő kihasznál. Neki addig kellettél, amíg ki tudott sajátítani. Most lehord a sárga földig, mert te normális párkapcsolatba kezdenél - aminek 20 évesen pont itt az ideje.
Véletlenül se hidd, hogy a párod viselkedése miatt ilyen. Akárki lenne a párod, megtalálná benne a hibát. A párod legnagyobb bűne az, hogy hozzá kötődsz, és nem anyukád van csupán az életedben.
Én nem ijednék meg olyan mondatoktól, hogy ha a fiúhoz mész, akkor többet oda ne gyere vissza. Megmondanám, hogy ez az otthonom, tehát visszajövök. Attól se ijednék meg, hogy a házat másra íratja (itt nyilván végrendeletre gondol). Vállat vonnék, hogy tegyen, ahogy akar.
És nyomatékosan megmondanám neki, hogy ha a párom idejön, akkor vendég és nem csicska. Nem füvet nyírni jön. Ha jó a kapcsolat, és sokat van itt, akkor fölmerülhet ilyen, de ettől - pont az anyuka viselkedése miatt - nagyon távol vagytok.
Az egyedül főzés miatti panaszkodásért kb. kiröhögném: ha otthon sem vagy, akkor 2 emberre (saját magára és férjére) kell főznie, talán nem szakad bele. Megmondanám neki, hogy a lustaság beszél belőle. A mosást, vasalást lehet külön csinálni, és akkor szintén csak a magukéval kell foglalkoznia (nem mintha 3 emberre egy mosógépes lakásban ez akkora munka volna). A takarítás az egyetlen, amiben több segítséget adj: a saját szobádon kívül a közös helyiségekből is vállalj részt.
Ez az idegek harca, de ne feledd, csak azzal tud fájdalmat okozni, amivel hagyod, hogy hasson rád.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!