Hogyan becsüljem meg jobban anyát?

Csúnyán hangzik, de ő számomra sokszor energiavámpír. Sajnos sokszor nem is becsülöm őt semmi miatt.

Nem igazán szerették őt a szülei, támogatni sem támogatták soha, amikor évekig rájuk voltunk szorulva, akkor lelkileg bántották őt, nem törődtek velünk. Mindig a húga volt a kiskedvence a családban.

Viszont emellett vannak rossz tulajdonságai is, amik teljesen idegesítenek engem. Például úgy érzem, hogy nem eléggé talpraesett, nem tudja irányítani az életét, érzelmeit, nem tudja úgymond jól forgatni semmiben sem a lapokat. Sokáig volt munkanélküli, 2 házassága ment tönkre, stb.

Amikor hazaérek a munkából, ő már itthon van, rögtön panaszkodik magáról, ez a baja, az a baja, azt nem veszi észre, hogy én nem beszélek magamról semmit, mert nem tud semmiben felnőttes, hasznos tanácsot adni, de ő már magyaráz, mártírkodik. A jelenlegi élettársáról is 0-24 panaszkodik nekem, de ha adok tanácsot bármiben is, nem fogadja meg, nem változtat semmit, jövő héten ugyanez a nóta megint naphosszat,fejlődés nélkül. Hétvégén bezzeg enyelegnek, engem meg egész héten lehúzott a problémákkal. Folyamatosan beszél, folyamatosan hallgatni kell őt, az értelmetlen panaszkodásait, vagy szája jártatását (mert tényleg semmi értelmes nincs benne).

Viszont emellett szeretni akarom őt, és kihasználni, hogy még együtt vagyunk, stb... De egyszerűen nem tudom, mert olyan, amilyen...

Volt valaki így? Mit tegyek? Tudom hogy egy szörnyeteg vagyok, de egyszerűen hülyét kapok tőle...

22L