Ti is inkabb albérletbe költöznétek ebben a helyzetben?

Sziasztok! 23 éves lány vagyok, 3 éve párkapcsolatban élek. Idén nyáron végeztem az egyetemmel, megvan a diplomám, jövőhéttől kezdve munkába állok, relatíve szép kezdő fizuval (ebből már megengedhetnék magamnak egy albérletet, csak azért jegyzem meg).

Anyámmal eléggé megromlott a kapcsolatom, képtelen vagyok már vele egy légtérben élni, noha igaz, Ő jelenleg az új élettársával él, nem velünk. Én a húgommal lakom egyelőre, a szülői házban, de csak kettesben, mert apánk is új életet kezdett. Apával nagyon is jó a kapcsolatom. Anya viszont sajnos rendszeresen átjár hozzánk, többször nem mellesleg részegen, amikor éppen összeveszett az élettársával, és ittasan képes idevezetni és a lakásban is balhézni, telefonon ordibálni a pasijával. Az én barátomat, akinek csupán annyi a bűne, hogy roma származású, gyűlöli, pocskondiázza, ci**ányozza, amiért legszivesebben arcon vágnám, mert százezrekkel jobb ember tőle a barátom, és gyűlölöm is az összes rasszista, előítéletes primitív embert (Én nem vagyok roma származású , de semmi bajom a romákkal ).

Nos, a tervem a következő: mivel mindjárt kezdek dolgozni, félreteszem a fizetésem negyedét az első három hónapban, összegyűjtök egy esetleges kauciora, első bérleti díjra és lelépek itthonról végérvényesen, soha többet nem tartva anyámmal a kapcsolatot (természetesen a barátommal együtt költöznénk akkor már). Így nyilván arra kényszerülök majd, hogy szorosabbra húzzam a nadrágszíjat, esetleg letegyem a cigarettát, hogy azon is spórolni tudjak, de az idióta anyám kikészít teljesen és legszivesebben nekimennék és addig ütném amíg be nem látja, hogy NEM JOGOSÍTJA fel őt semmi sem arra, hogy mást szidjon, bántson a puszta származása miatt, pláne nem úgy, hogy az a valaki a saját lánya 3 éves barátja, de nemcsak ezzel van a probléma, hanem eleve ne ide állítson már holt ittasan és balhézzon velünk is mindenféle mondvacsinált ok miatt. Sajnos rendszeresen isznak is anyámék, az élettársával együtt és mindig lerészegednek, ordítoznak, balhéznak.

Szerintetek is megéri inkább albérletbe menni, és megszakítani a kapcsolatot, aztán önálló életet kezdeni? Én nagyon szeretnék lassan gyereket is, a párom is. Nem szeretnem, hogy ilyen nagyszülő közelében nőjön fel.

Ti "feláldoznátok" a kényelmes, szülői házban való lakhatást inkább egy albérletre, ahol végre egymagad lehetsz a pároddal, az alkoholista, kibírhatatlan anyád nélkül, vagy maradnátok a kevesebb költségek mellett (szülői házban élnél), ellenben minden egyes második-harmadik nap veszekedésből, idegeskedésböl állna az életed?