Titeket is megaláztak folyton a szüleitek amikor munkanélküliek voltatok?

Apukám ezt csinálja, nem lehet vele sehova elmenni mert mindenkienek, még az autószerelőnek is elmondja, meg a gázost is megkérdezte nem e kell neki segédmunkás, mert elmehetnék vele dolgozni..

Tudni kell rólam, nem vagyok egy pszichésen fedhetetlen ember, szociális fóbiám van és kövér vagyok, nos, kis hárítás : leérettségiztem, múlt nyáron elmentem dolgozni, 1 napot mozgó abc-re , de nem engedte a főnök, hogy használjak fedélzeti kamerát (ügye azért ha baj van, tudjam igazloni, nem én vagyok a hunyó) ezért megköszöntem. Aztán elkezdtem az ötödévet, jó indulatból, pont összejött a lélekszám . Én közben munkát kerestem, találtam, fel is vettek novemberbe, na, de Apu neki állt lelkizni, hogy én ne menjek, csináljam meg az ötödévet, egy hétvégét rámáldozott, hogy lebeszéljen, meggyőzött. Aztán kibultam. Dolgoztam egy hónapot segédmunkásként, kirugtak. Most már 3 hónapja, hogy nincs munkám, elmennék én segédmunkára, csak nem bírom, nem az a figura vagyok, ott is elküldtek, hogy "nekem tovább kellene tanulni" most gki tanfolyamra gyűjtök.. sehova nem vesznek fel, kiröhögnek, Apu meg csak mondja a okosságokat, menjek eladónak ( szoc fóbiával ) menjek vissza oda ahova felvettek, de visszamondtam ( kiröhögnének , tudom ). De hozzájuk ne menjek irodába, keresnek ember, csak valahogy nem akarja mondani, hogy menjek...

Lassú vagyok, így a gyárba sem vettek fel.. :(

Nem fontos leszólni, hogy életképtelen vagyok, tudom.