Voltatok már munkanélküliek? szégyenlem pedig nem az én hibámból történt

Én egyetem után 4 hónapig. Teljesen magamba zuhantam és nagyon nehezen viseltem. Tiszta feleslegesnek éreztem magam.

Kitartás, kilábalsz belőle.

Drukkolok.

Ezen mindenki átesik. Vagy saját, vagy a cég hibájából, de a mai világban elég gyakran előfordul.

A lényeg az, hogy ne sajnáld magad, hanem keresd a következő helyet. Én eddig max 4 hónapon belül mindig el tudtam helyezkedni. Volt, hogy az egyik helyen befejeztem a melót szombaton, hétfőn kezdtem máshol. Munka mindig van, ha az ember nem túl válogatós.

A nyugdíjas állások már nem léteznek, talpraesettnek kell lenni a mai világba.

A férjem is évente kb 2 helyen dolgozik, mindig oda megy, ahol többet fizetnek. Persze egy idő után az önéletrajzon már kozmetikázni kell egy kicsit, de hát ez a legkevesebb.

Nemrég voltam fél évig. Nagyon nehezen viseltem lelkileg. Egyrészt, mert mindenre a férjemtől kellet pénzt kérnem, másrészt úgy éreztem, csak futom feleslegesen a köröket. Tényleg minden lehetőségnek utánanéztem, megpróbáltam, és mindig csak egy kicsivel maradtam le mindenről.

Szerencsére megoldódott a helyzet.

1 éve vagyok...

Értéktelennek érzem magam, semmirekellőnek..az önbecsülésem romokban.

Hagyján, hogy állásinterjú...odáig nem jtok el, hogy jelezzék, hogy megkapták a jelentkezésemet.

Egy sima ruhahajtogatásra raktárpakolásra nem vettek fel az Ázsia Centerbe... Pedig eddig ccsak jó munkahelyem volt, kultűr környezetben, dolgoztam irodán felelős beosztásban. Kitűnő érettségim, Egyetemi abszolvációm, nyelvizsgám van, jogsi, Ecdl...

Mégse

:(:(:(

9-es

Dettó

8-as:(