Tudom, messze még a karácsony, de már előre rettegek. Átmenjünk szüleimhez karácsonykor?

8 éve élek külön szüleimtől, azóta párommal lakom. Normális viszonyban vagyok szüleimmel, havonta 1-2 alkalommal látogatom őket, néha beszélünk telefonon. A párom nem mindig jön velem, de többnyire igen.

Apám nehezebben viselte, hogy kirepültem otthonról. Az első karácsonyunk úgy telt, hogy Apám olyan megjegyzést tett, hogy "úgysem fogunk átmenni hozzájuk karácsonykor". Nem is értettem, mire mondja, mondtam neki, hogy hülyeséget beszélsz, persze, hogy elmegyünk hozzátok! Csomószor megkérdezték, hogy megyünk-e hozzájuk, mindig mondtam, hogy igen. Karácsony napján telefonáltam, hogy indulunk, és mire leértünk, nem volt kész a kaja, nem számítottak ránk. Anyám olyan rosszul főz, hogy Apám nem engedi neki, így mindig ő csinálja az ünnepi menüt. Szóval Apám addigra ott volt eléggé ittas állapotban, meglepődtek, hogy lementünk, és akkor kezdett összedobni valami kaját, már nem emlékszem, de közben folyamatosan itatta páromat is, és rémesen kínos volt az egész, Apám rém kellemetlen ember ittasan. Közben Anyám veszekedett Apámmal, hogy minek kellett berúgnia, mi meg páromnal kővé dermedve ültünk a kanapén. Ilyen feszéjezett hangulatban telt az első karácsony, és a többi is hasonló volt. Apám nem alkoholista, de szeret inni, és az ilyen alkalmakat mindig kihasználja, rémesen ciki, Anyám ordít, Apám ordít, ünnepi hangulat nuku, Anyám utálja a karácsonyt, nem segít Apámnak semmit, tiszta káosz az egész. Amíg velük laktam, addig én segítettem fát díszíteni, ajándékot vásárolni, csomagolni, teríteni, a főzésben segítettem, amit tudtam, de Apám nagyon szeret főzni, és minden ünnepkor ilyen balhékat rendeztek. Azt hittem, ha lesz párom, igyekeznek kultúráltabb viselkedést felvenni, de nem.

Tavaly direkt megkértem Apámat, hogy most az egyszer ne igyon. Mire lementünk, erősen ittas volt, alig tudott beszélni. Annyira haragudtam rá, de olyan kedves volt, mert vegák lettünk, és külön főzött nekünk vega kaját, tényleg kitett magáért, de a szívem megszakadt, mert nem lehetett vele bírni az alkohol miatt, összevesztünk, és nem bírtam tovább, otthagytuk őket.

Egy pokol az egész. Egyébként ha nincsen ünnep, vagy alkalom, akkor nincs ennyire káosz, de egyszerűen karácsony nem tud eltelni e nélkül. Én már ott vagyok, hogy nem akarom ennek kitenni magunkat, főleg páromat. Ő elképesztő türelmes, és udvarias, ezek a dolgok ellenére is kedveli a szüleimet, akik egyébként jó fejek, és szeretik egymást, minket is szeretnek, de mindketten elég harcias személyiségek, mi párommal inkább nyugodtak, csendesek vagyunk.

Párom család nélkül nőtt fel majdhogynem, szerettem volna, ha az én családomban megtapasztal valamiféle békés összetartozást, de ez abszolút kizárt sajnos.