Ha elolvasnád valami miatt a tini lányod naplóját, és megtudnál valamit, amit ellenzel, akkor felhoznád?

Sosem válaszolok privát üzenetre.

Fel volt háborodva érthető módon, hiszen igen erősen a privát szféra megsértése volt a dolog. Aztán amikor kifejtettem, hogy hogyan történt, akkor megenyhült, de továbbra sem tetszett neki. Az ok -a drogtema- szerinte csak vicc volt. Amikor felvilágosítottam róla, hogy ha valóban megteszi, mi lehet a következménye, "nem vagyok olyan hülye" volt a valasz meg egy vallranditas. Sajnos en annyira nem bíztam benne, mivel ismertem a beszélgetés masik resztvevojet, hogy az utazas előtt darabonként vizsgáltam át a cuccait, a biztonsagi ellenorzesnel pedig olyan ideges voltam, hogy ki is szedtek a sorból rendesen átvizsgálni. Nagy élmény volt.

Valószínűleg el sem jutnék oda, hogy beleolvassak, ennek konkrét oka is van, mégpedig az, hogy anyám velem ezt bejátszotta.

Semmi "olyat" nem láthatott benne, nagyrészt az akkori (általában plátói) szerelmeimről volt szó, vagy pedig az akkori lelki bajaimról. Utóbbiak a nagymamám halálával voltak kapcsolatosak, illetve az apámmal, aki masszív alkoholista volt. Azt hiszem a nagymamámat hozta fel az édesanyám, elmondta, hogy megtalálta a naplómat, beleolvasott, próbált biztosítani róla, hogy nyugodtan beszélgethetek vele bármiről, ha szükségem van rá. Nos, az én agyamig akkoriban (voltam kb. 14 éves) annyi jutott el, hogy elolvasta a legféltettebb titkaimat, ráadásul közli is velem és még csak bocsánatot sem kért érte. Mélységesen felháborodtam, fogtam a naplóimat, mindet bevágtam a kandallóba, és az utolsó papírfecniig elégettem. Anyám hiába próbált leállítani, azt hiszem ez számára is komoly tanulópénz volt.

Pár évvel később még újrakezdtem az írást, de már nem volt rendszeres, ezzel kapcsolatban valami eltört bennem anyám húzásával. Állandóan attól féltem, hogy akármennyire jó helyre dugom el őket, akkor is meg fogják találni, végül az új "széria" is a tűzben végezte.

Azóta nagyon bánom, hogy elégettem a naplókat, így 25 éves fejjel szívesen elővenném őket néha.

A kérdésre visszatérve:

Szóval, amit fent leírtam, biztosan újra lejátszódna bennem, ha a kezem ügyébe kerülne a leendő gyerekem naplója. Szerintem ha bele is olvasnék, biztosan magamban tartanám amit megtudtam, kivéve, ha olyan komoly dolgokról van szó, amikkel akár kárt is tehet magában.

14-es vagyok.

Valaki egyébként írta, itt, hogy ki ír még manapság naplót.

Jelen :D Csak mostmár online írom, és nem napi szinten, csak ha történik velem valami leírásra érdemes.

14 Nalam is ez volt. Bocsanatot sem kert, evekig kutakodott a cuccaim kozt, amikrol szinten tudtam, hisz nem ugy voltak visszarakva, illetve el is tuntek dolgaim. Nemcsak ezekkel(bar ez is eleg indok) eljatszotta a bizalmam mar gyerekkoromban. Kesobb rengeteg eselyt adtam, hogy helyrehozza, de csak rosszabb lett. A bizalmammal mindig visszaelt, volt, hogy kitalalt rolam dolgokat, es masoknak meselte, amelyek nem is voltak igazak. Mondjuk neki sulyos mentalis betegsegei vannak. Bar a kegyetlensegeire ez sem mentseg.

Ez miatt sajnos hiaba is szeretnek, mar nem tudok irni. Ha egyszer-ketszer elofordult, hogy megis leirtam az erzeseim, rettegtem, hogy valaki meg fogja talalni, igy mindig darabokra szedtem es elegettem.

Tobbet nem fogok, ha csak nem majd egyszer a konyvem, amelyet mar jelszoval titkositott word documentumba fogok :D

Ja es a kerdezore valaszolva: ha odaig sullyednek, hogy a gyerekem naplojaval akarnam magam szorakoztatni, akkor sem hoznam fel neki a leirtakat. Masreszt beleegetnem melyen az agyamba, hogy a gyerekem nem bizik meg velem es nincs meg egy oszinte anya-lanya kapcsolat, amin probalnek valahogy javitani.

Biztosan nem hoznám fel, hiszen ezzel csak lebuktatnám magamat. Ha olyasmit olvasnék benne, hogy pl. készül valamire, ami erkölcstelen/törvénytelen, akkor úgy próbálnám megakadályozni, hogy ne derülhessen ki belőle, hogy előre tudtam, mit tervez. Ha pedig semmi komoly, akkor hagynám, hadd maradjon abban a hitben, hohy nem tudok semmiről.

Egyébként szerintem a hallgatózás/leskelődés/kémkedés önmagában nem bűn egészen addig, amíg az így szerzett infókat megtartod magadnak, és annyiban hagyod. Amint viszont elmondod valakinek, vagy felhasználod valamire, akkor már elítélendő.