Mostoha anyák ti ugyanúgy megveszetik dolgokat mostoha gyerekeidnek mintha sajátod lenne?

Milyen hozzáállású emberek vannak itt, te jó isten.🤦‍♀️

A kedvesemnek ezzel tudom mekkora örömet okozok, így igen, megkap mindent ő is. Nincsenek külön programok. Hozzáteszem, jóravaló gyerek amúgy is, könnyen hozzá szokott az új helyzethez és jól kijövünk, mintha mindig is egy család lettünk volna.

Ha nem laknank együtt, akkor nem. Hiszen kvázi nem is tudnék neki is venni egy rudit, meg a sajátomnak is, hiszen mikor adom oda? De ajándékokat kb ugyanolyan értékben. Vagyis részemről mégis kevesebb. Na hogy mondjam, a sajátomnak veszem en meg az apja, neki az apja es az anyja.. De ugyelnek ra, hogy azért ne legyen kevesebb. Remélem érthető. Legalább igy gondolom, de nincs mostoha gyerekem. Hiszen az en fiam se kap kulon anyatol es apától.. Szoval ha lenne akkor az exnej es a parom közösen venne egyet. Igy gondolom logikusnak 😅

Ha együtt élnénk.. Mindennapi aprosagban egyformán kapnanak. Nagyobb ajandekot is, de nem kinosan ugyelve az árára.. Hiszen nem biztos h azonos értékű a vágyott tárgy.. Ruha: mindenki akkor kapna amikor szüksége van ra. Tehat nem az h A kap egy cipot es B is vagy fordítva. Hanem akinek kell kap az. De nem lenne a gyerek mostoha a szó szoros értelmében.

En csak 23 eves vagyok, nincs se férjen, se gyerekem,de volt egy barátom, akinek volt már egy 7 éves fia (35 éves férfiról beszélünk, szóval senki ne lepődjön meg, nem mai ficko volt mar).

Én a gyereket szerettem, elviseltem, vettem neki csokikat néha napján, játszottam vele, de soha a büdös életben nem tudnék rá sajátként tekinteni, tetszik vagy sem, nem megy! 23 éves lányként azt hiszem, teljesen normális, hogy saját gyereket szeretnék és tervezek is, ha minden jól megy, kettőt is :) természetesen, ha a páromnak addigra már lenne gyereke, szívesen összeszoktatnám őt a sajátommal, amikor az megszületik, de nem.lehet elvárni egy idegen lánytól, hogy őt is ugyanúgy szeresse... akinek megy, egészségére, de nem vagyunk egyformák és PONT.

#19 az intelligensebb férfiak megértik, meddig lehet elmenni, es mikortól kezd terhes lenni a dolog. En peldaul tökre kijöttem a kisfiúval, mint irtam, hoztam neki csokikat, játszottam vele, de ettől függetlenül sosem tudnám őt sajátomként szeretni (kezelni igen, de magamban nem lenne meg az az igazi anya-gyerek szeretet.).

Másrészről, egy 32 éves normalis gondolkodású

férfi se varja el a 20 eves baratnőjétől, hogy azonnal anyaként viselkedjen az Ő már meglévő gyerekével, hiszen én magam is kb gyerek voltam amikor összejöttem a barátommal. Hála Istennek Ő pont semmit nem várt el tőlem a gyereke irányába, heti 2x találkoztunk, elvoltunk, tanultam vele, minden, de nem erőltette, hogy hozzánk költözzön a gyereke, maradt az Anyjánál. 3 évet éltünk együtt és szerettük egymást mindennél jobban, végül a kapcsolat más okok miatt mondott csődöt, semmi köze nem volt ahhoz, hogy gyereke van.