Mit tegyek, ha 21 évesen nem engednek el?
21 éves srác vagyok, jelenleg tanulok, dolgozni jelenleg most nem dolgozok (viszont évközben mindenképp fogok, csak hogy leszögezzük), itthon élek anyámmal és nővéremmel. Elég szoros családi kapcsolatról van szó, hárman élünk, szüleim elváltak egy ideje. Adódott egy lehetőség, miszerint ingyenesen igényt tarthatnék kollégiumra, mivel minden nap közel másfél órát kell utaznom be a városba Pesten, tök szívesen belementem. Na de..
Amint ezt anyám megtudta, sírógörcs jött rá, hogy ő erre még nem áll készen, hogy elmenjek, neki ez nem, ő ezt így nem fogja bírni, nem, ez lehetetlen.
Tudom, 21 évesen igenis meg kell tudnom hozni a saját döntéseimet, és meg is fogom, a probléma nem ezzel van, viszont rettentően megnehezítik a dolgomat itthon azzal, hogy érzelmileg zsarolnak (anyám is, nővérem is). Amint kijelentettem, hogy én igenis bemennék koleszba, egyből letámadtak, hogy nem szeretem őket, leszarom őket, önző vagyok, hogy a fenébe van szívem itt hagyni őket. Nagyon szeretem őket, hiányozni is fognak, nem támadni akarom őket, és akármennyire is hajlok a saját döntésem felé, a szívem szakad meg, mikor mind a ketten előttem sírnak és monológot tartanak arról, hogy milyen rossz lesz ha elmegyek. Félek, hogy ha nem leszek otthon, valami baj lesz, nagyon aggódom értük. Beszélni nem lehet velük, próbáltam. Érveltem, magyaráztam, órákon át, nem értem el vele semmit, szinte meg sem hallgattak, mert csak a saját mondandójukat szavalták újra és újra.
Még egyszer mondom, imádom, szeretem őket, mindig egy jó kis összetartó család voltunk, de az élet rendje szerint ez igenis egyszer meg fog történni. Már pedig 21 évesen szeretnék lassan elszakadni tőlük, hiába nem vagyok teher itthon, akkoris.
Mit tehetnék, hogy megpuhuljanak, megnyugodjanak? Egyszerűen semmire nem hallgatnak, mit csináljak?
Nagyon aggódom értük, és nem veszik észre, hogy nekem ez k*rvára fáj és rohadt sz*r érzés.
válasza:Azta mindenit, köszi srácok.
Igazából mindenképpen megyek, akármennyire is rossz így hátranézni, de ez 5 év múlva is így lesz, ha most nem lépek. A döntésem már a vita elején végleges volt, szimplán nem nagyon tudtam hogy kezeljem az efféle reakciót tőlük.
12-es válaszoló: Igen, ebben is van valami. Valószínű, hogy ez az őszínte reakciójuk, nem pedig szándékosan akarnak zsarolni. Sajnos akármilyen jó szívem van, akkor sem maradhatok velük bizony örökké.
Anyám mindig is nagyon-nagyon ragaszkodó típus volt egyébként.
21-es válaszoló, köszönöm a válaszod. Testvérem rendszeresen dolgozik, mellette levelezőn még tanul is. Barátja jelenleg nincs. Viszont ő még szívesen itthon van és úgymond élvezi ezt a helyzetet, hogy velünk lehet, erősen családcentrikus ő is, illetve hát igen, anyám is. Én mindig inkább a haverokkal szeretnék lógni típus voltam, de eközben sosem szartam a családomra, sosem szerettem őket kevésbé, mindig is segítettem nekik, főleg mióta elváltak a szüleim és úgymond én vagyok az egyetlen férfi a háznál... és ez az, amit sosem értettek/értenek meg a mai napig.(vagy lehet csak nem akarnak megérteni)
Anyám például azt szokta mondogatni, hogy neki csak a gyerekei vannak az életében, és én most ezzel elveszem az egyetlen dolgot amije van. Félig megértem, félig nem igazából.
válasza:Sajnos akárhány ezer emberrel példálozhatnék neki, hogy mit gondolnak, mit csinálnak másképp, mit tartanak ésszerű döntésnek, konstans ugyanazt a választ kapom: "Nem érdekel más." Szóval az ilyen típúsú afféle megnyugtatások sajnos az én esetemben nem működnek. Őszíntén a nővéremet én sem értem. Bevallom, dolgozik, tanul, tényleg teljesen korrekt, de érzelmileg nagyon gyerekes néha, és most nem csak emiatt mondom ezt.
Gondolom, persze, nyilván nehéz elfogadni, de mint többen is leírták, valamint én is úgy gondolom, hogy általában úgyis beletörődnek az ilyenbe az emberek, csak most elég durván rámsózták úgymond a terhet, hogy bűnösnek érezzem magam.
Köszönöm az eddigi segítségeket, jó hallani a támogató, megnyugtató szavakat, akkora káosz volt az egész, hogy erre már nagyon szükségem volt.
válasza: válasza:"Félek, hogy ha nem leszek otthon, valami baj lesz, nagyon aggódom értük."
Mondjuk te se vagy semmi... Felnőtt emberek, nem 80 éves öregek, akikkel bármi történhet. Nem kell aggódni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!