Mit tegyek, ha 21 évesen nem engednek el?
21 éves srác vagyok, jelenleg tanulok, dolgozni jelenleg most nem dolgozok (viszont évközben mindenképp fogok, csak hogy leszögezzük), itthon élek anyámmal és nővéremmel. Elég szoros családi kapcsolatról van szó, hárman élünk, szüleim elváltak egy ideje. Adódott egy lehetőség, miszerint ingyenesen igényt tarthatnék kollégiumra, mivel minden nap közel másfél órát kell utaznom be a városba Pesten, tök szívesen belementem. Na de..
Amint ezt anyám megtudta, sírógörcs jött rá, hogy ő erre még nem áll készen, hogy elmenjek, neki ez nem, ő ezt így nem fogja bírni, nem, ez lehetetlen.
Tudom, 21 évesen igenis meg kell tudnom hozni a saját döntéseimet, és meg is fogom, a probléma nem ezzel van, viszont rettentően megnehezítik a dolgomat itthon azzal, hogy érzelmileg zsarolnak (anyám is, nővérem is). Amint kijelentettem, hogy én igenis bemennék koleszba, egyből letámadtak, hogy nem szeretem őket, leszarom őket, önző vagyok, hogy a fenébe van szívem itt hagyni őket. Nagyon szeretem őket, hiányozni is fognak, nem támadni akarom őket, és akármennyire is hajlok a saját döntésem felé, a szívem szakad meg, mikor mind a ketten előttem sírnak és monológot tartanak arról, hogy milyen rossz lesz ha elmegyek. Félek, hogy ha nem leszek otthon, valami baj lesz, nagyon aggódom értük. Beszélni nem lehet velük, próbáltam. Érveltem, magyaráztam, órákon át, nem értem el vele semmit, szinte meg sem hallgattak, mert csak a saját mondandójukat szavalták újra és újra.
Még egyszer mondom, imádom, szeretem őket, mindig egy jó kis összetartó család voltunk, de az élet rendje szerint ez igenis egyszer meg fog történni. Már pedig 21 évesen szeretnék lassan elszakadni tőlük, hiába nem vagyok teher itthon, akkoris.
Mit tehetnék, hogy megpuhuljanak, megnyugodjanak? Egyszerűen semmire nem hallgatnak, mit csináljak?
Nagyon aggódom értük, és nem veszik észre, hogy nekem ez k*rvára fáj és rohadt sz*r érzés.
válasza:
válasza:Köszönöm a gyors válaszokat. Igazából én sem értem miért jobb nekik az, ha így zsarolnak, elvégre szerető család vagyunk. Telefont is mondtam nekik, persze a válasz az volt, hogy az nem ugyanaz.
Valszeg az lesz, hogy rájuk hagyom, és reménykedem, hogy megszokják, megbékélnek, mást nem tudok sajnos.
válasza: válasza:Nem tudsz mit csinálni, hogy megnyugodjanak, csak az idő fog segíteni. Minden esetre vágj bele, tudtok beszélni, 7végére hazamész. Rá fognak jönni, hogy ettől őket nem szereted kevésbé, az érzelmi zsarolás nagyon gáz, és nincs miért aggódnod értük, pont ezt akarják elérni.
Ha beadod a derekad nem lesz nekik jobb, te viszont elbaltázol egy lehetőséget, bánni fogod!
válasza:Továbbra is köszi a válaszokat, mindenkit felszavaztam.
Igazatok van, igazából a döntésemen nem szeretnék és nem is fogok változtatni, majd az első pár héten elviselem, utána biztosan jobb lesz.
Igen... őszíntén szólva nem a távolság volt a leges legfontosabb indok, hanem a szabadság, kis elszakadás, ráadásul a haverjaim mellé költözhetek, akikkel egy helyre is járunk, szóval teljesen jó a szitu.
válasza:Sok családban jelent súlyos problémát, a szülő(k) túlzott ragaszkodása, az irányítási vágya, az elszakadásra való képtelensége a felnőtt gyermeküktől. Mindkét nemnél, mindkét szülő részéről előfordulhat erősebb kapocs a normálisan tolerálható szintnél, azonban ez gyakrabban a fiús anyáknál figyelhető meg. Tovább nehezíti a helyzetet, ha egy szem fiúról beszélünk.
Számtalan párkapcsolat megy tönkre amiatt, mert a szülőkről való leválás nem történik meg, aminek két fő változata lehet: az egyik, amikor a “felnőtt gyerek” egyszerűen nem akar felnőni (ez a te helyzetedben nem játszik szerepet), az el nem szakadásnak egy másik iránya, amikor a “felnőtt gyermek” vágyna egy önálló életre, párkapcsolatra, ami viszont szülői hatások miatt egyre nehezebben kivitelezhető.
A nem megfelelő viszonyokat, érzelmi függéseket terápiával, családállítással nagyon jól lehet kezelni. Kulcs azonban, mint minden esetben, a helyzet felismerése. Meg kell érteni, különbséget kell tenni szabad akarat és manipuláció, érzelmi zsarolás között. Keress bátran szakembert, aki biztosan javasolni fog megoldásokat személyetekre szabottan, a helyzet súlyosságától függően.
válasza:Amikor en elkoltoztem, ugyanez volt otthon. De megszoktak, es mar teljesen jol megvannak nelkulem. Ez az elet rendje, raadasul hetvegente ugy is hazamesz (vagy nem :D)
A te anyukad es a testvered is megszokja majd egeszen biztos, csak eloszor lesz nehez nekik.
A kolit kar lenne kihagyni, foleg igy, h barataid is vannak mar ott :)
válasza:Sok családban jelent súlyos problémát, a szülő(k) túlzott ragaszkodása, az irányítási vágya,
Igen aminek oka h azt nevelik a nőkbe károsan h férfi nélkül levegőt se vegyenek vegyék el hát a férfi levegőjét gyerek az egyetlen életcél igen ám de a gyereknek joga van saját élethez saját családhoz, utána ezek a nők nézek maguk elé bambán h opp nincs életem, a gyerekem nélkül és ezért nem engedik leválni,öngól...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!