20 éves vagyok és nem élhetem úgy az életem, ahogyan szeretném?

Először 17 évesen lett barátom, két és fél éves kapcsolat volt, és csak a végén mondtam el anyukámnak. Titkoltam, mert tudtam, hogy mit gondolna arról, hogy barátom van és én már szexelek. Viszont a szakitaskor annyira kiborultam, hogy elmondtam Neki. Nem akadt ki, de szerintem azért nem, mert már vége volt.

Akkor megfogadtam, hogy többet ilyet nem csinálok. Egy hónapja ismertem meg a mostani barátom, szerettem volna bemutatni itthon és szeretnénk együtt aludni erre anyam teljesen kiakadt, hogy jó hogy nem már egy hónap után esküvő, nem normális, amit csinálok és az jött ki végül az egészből, hogy egy beteg r***nc vagyok.

Közben csak arrol volt szó, hogy eljön hozzánk, meg, hogy nem jönnék haza minden este, amikor jól érezzük magunkat együtt.

Tudom, hogy nem kéne ezzel foglalkoznom, de mégis nekem van lelkiismeretfurdalasom, hogy most, hogy néznek rám a szüleim és már az is megfordult a fejemben hogy inkább befejezem ezt az egész kapcsolatot vagy titkolni fogom megint.

Van még 2 évem az egyetemből. Diákmunka mellett egyedül nem igazán tudok költözni. Bár erősen gondolkodok azon, hogy kiveszek egy szobát, de van egy kutyusom is és oda őt nem tudnám magammal vinni. A párommal pedig még az összekoltozest en is korainak tartom