A szüleid mióta kezelnek felnőttként, mit tettél le az asztalra amivel meggyőzted őket, hogy a kapcsolatotok egy új szakaszba ért ahol már egyenrangú felek vagytok?

Apám meghalt mielőtt "felnőttem" volna a szemében.

25 évesen sem kezelt felnőttként. Igaz gyerekként sem, csak simán a csicskásaként aki azért létezik mert ő "megcsinálta" és legfőbb feladatom, hogy neki ugráljak.

Anyámnál 20-25 éves koromban folyamatosan alakult át aztán elkezdtem dolgozni, tényleg felnőttem, megértem, felnőttként is kezel többnyire. Bár így is megvannak a "viszel valamit ha mész?" meg "elmegyek veled" dolgok, de ilyenkor közlöm, hogy megoldom magam.

Amikor otthagytam az egyetemet 19 évesen (mert nem szerettem) és meg sem beszéltem velük előtte.

Kiabáltak, hogy "Mégis most mihez fogok kezdeni?", erre azt feleltem, hogy "Azt fogom csinálni, mint minden normális ember, elmegyek dolgozni."

Jött a válasz, hogy "Na persze!"

Beadtam a jelentkezésemet, elmentem interjúzni, felvettek. Azóta megnyugodtak, hogy nem lesz belőlem hajléktalan és teljesen felnőttként kezelnek.

Ez 15 éve volt.

Nagyjából mióta fix állásom és jövedelmem van.

Ameddig egyetemre jártam addig mindenbe beleszóltak, még 23-24 évesen is. Elvárták, hogy mindenben önálló legyek, kivéve abban amiben ők úgy gondolták, hogy inkább ők döntik el. Apám 27 évesen is megkérdezte, hogy meddig kívánok este kimaradni, miközben 19 éves korom óta nem lakunk együtt és jó ideje el is látom magam. Ha bármiolyat mondtam vagy tettem ami nekik nem tetzsett, akkior megfenyegettek, hogy megvonják tőlem a pénzt.

Fura megoldás...

A véleményem soha nem érdekelte őket, a mai napig sem érdekli őket, pedig végzett jogász vagyok, komoly munkával. Vaszínűleg soha nem is fogja őket érdekelni, hogy mit mondok vagy tanácsolok, csak csinálják a hülyeségeket tovább...