Mit tegyek, ha anyukám csak látszólag fogadta el a döntésemet?
Egész kicsi korom óta tudom, hogy én soha nem akarok gyereket, amit anya is tudott. Ahogy idősödtem, úgy csak egyre biztosabb lettem a döntésemben. Nem találtam őket soha cukinak, nem akartam simogatni, felvenni, ölelgetni őket, mint ahogy sokan mások, idegesít a sírásuk, türelmetlen vagyok stb. Egy szóval nem nekem való, ezt tudom.
A férjemmel mikor összejöttünk, ez volt az első dolog, amit tisztáztunk. Elmondtam, hogy ha gyereket akar, akkor felejtsük el egymást, nem illünk össze, de hál istennek Ő is épp úgy érez a gyerektémával kapcsolatban, mint én.
Ez idáig rendben is van. Viszont az évek során anyukám mindig elbagatellizálta a dolgot, úgy volt vele, hogy jaj hát majd kinövöm és akarni fogok. De nem így lett, 29 vagyok és semmi nem változott ezen a téren és nem is fog. Amikor kezdte felfogni, hogy komolyan beszélek, akkor látszott, hogy meglepődött és elmondta, hogy ő mindig is vágyott unoká(k)ra, de ez nyilván az én döntésem. Egyke vagyok, tehát sajnos-nem sajnos, de nem lesz unokája. Soha nem volt "agresszív", hogy de mi az, hogy nem szülök, mert azt muszáj blabla, de azért néha bepróbálkozott a dologgal, finoman, viccesen célozgatva. Azonban a múltkor volt 1 komolyabb beszélgetésünk, ahol szóba jött a téma és megmondtam, hogy egyszer s mindenkorra tisztázzuk, nem fogok szülni, a gondolattól is a hideg ráz, szóval jegeljük a témát. Azt mondta persze, igen ez a mi döntésünk, nem szól bele, lezárta.
Viszont azóta mintha még inkább próbálna célozgatni, de persze hozzáteszi, hogy csak viccel... Pl múltkor ebédelni mentünk át hozzájuk, férjem és apum az udvaron voltak, mikor anya elém nyomja a telefonját, amin valami babás videót mutatott. Masszírozták azt hiszem az arcukat, ők meg mosolyogtak, mert annyira tetszett nekik. Megnéztem, mosolyogtam egyet, mondtam hogy jópofa és folytattam volna más témával a beszélgetést, mire anya rákérdez, hogy Ennyi? Mondom miért mit kellett volna csinálnom? Tudja jól, hogy engem az ilyesmi nem hat meg. Viccesen megjegyezte, hogy hú akkor téged tényleg nem érdekelnek a babák. Nem is értettem, hisz már milliószor elmondtam a véleményem a témáról, ő is pontosan tudja, mégis mintha meglepődött volna.. :D De múlt héten mikor felhívtam megkérdezni valamit 2 percre, megint sikerült ide kilyukadni és elmesélte, hogy ő úgy érezte, hogy annyira szeretem a férjemet, olyan mesébe illő pár voltunk (és vagyunk) mindig is és olyan szerelmesek vagyunk egymásba (ami mind igaz is), hogy az ő kedvéért még egy gyereket is bevállalnék. Csak pislogtam. Mondtam neki, hogy senki kedvéért nem vállalnék be egy gyereket, ez nem egy kiskutya, akit ha megunok elajándékozok egy barátnak, ez az egyik a másik, hogy a férjem sem akar gyereket, tehát nem igazán értettem honnan jött ez neki, de már kicsit felhúzott és megkértem zárja le végre a témát, mert ezzel nem javít a helyzeten, higgye el nincs az a férfi, akinek én valaha is szülnék (nem, még a férjemnek sem), hátha így sikerül benne tudatosítani a dolgot. Kissé hallatszott a hangját, hogy megsértve érzi magát, de nem tudok ezzel már mit kezdeni.
Azt mondja elfogadta, de mégsem tartja tiszteletben a döntésem és időről-időre újra megpróbál vele előhozakodni.
Hogyan kéne ezt kezelni és megértetni vele, hogy a döntésünk végleges és csak ront a kapcsolatunkon azzal, ha folyton rázendít a témára..? Tényleg többször elmondtam neki, hogy mi minden miatt nem akarok szülni, minden aggályomat, érvemet felsoroltam, hátha így jobban megért, de úgy néz ki, hogy mégsem.
Volt valaki hasonló cipőben? Mit tettetek? Nem akarom vele megszakítani emiatt az egész kapcsolatot, mert amúgy szeretem és mindig számíthattam rá, csak bánt hogy képtelen elfogadni ezt az egészet...
Nen aok opciod van. 1 hagyd rá tégy ugy mintha meg se hallanad. 2 kozold vele ha megegyszer szobahozza nem fogod vele tartani a kapcsolatot es pl utana par napig ne valaszolj neki semmire.
Engem a 2. Gyerekkel baszogatnak idorol idore hiaba mondom millioszor hogy nem lesz. Nem tudom mirt nem lehet tiszteletben tartani h ki hogyan szeretne élni. Esetleg nincs valami ami téma ot idegesit pl mindig is fogyni akart es ilyenkor visszakerdezni h es te hogy allsz a fogyassal?
Hát én egyáltalán nem találom normálisnak, se érthetőnek azt, hogy felnőtt emberek életébe akar beleszólni... Az, hogy az ember 1-2x rákérdez egy dolog, de az amikor kis milliószor elmondtad és megkérted, mégis előhozakodik vele, nem gondolnám normálisnak.
Egyébként nem vagyok sem fura, sem "selejtes". Nem értem miért olyan hihetetlen az, hogy valakinek nem egy gyerek élete netovábbja és nélküle is teljes az élete. Vagy csak azért, mert nő vagyok már egyértelműen akarnom kell szülni, ha mégsem, akkor valami biztos nem stimmel velem...? Ez egy nagyon korlátolt felfogás. Rengetegen vannak, akik nem akarnak gyereket, semmi fura nincs ebben. És egészen biztosan később sem fog változni a véleményem, ez egy millió százalék, szóval a "Még simán meggondolhatod magad" felesleges köröket hagyjuk most. Nem fogom.
#3 Neked pedig ha problémát okoz az olvasás, akkor nyugodtan görgess tovább, feltételezem senki nem tart fegyvert a fejedhez, hogy válaszolj! Olyan részletesen írom le a mondandómat, amilyen részletesen csak akarom. Egyébként számtalanszor mondtam el neki mindenféle érv nélkül, hogy szimplán nem akarok gyereket, mégsem hagyta abba a témát, szóval köszi a "hasznos tanácsot".
Én lassan 40 leszek,nem akarok,szerencsére anyám nem is kérdezi,sőt egyet ért velem :) Nem mindenkinek életcélja az sem,hogy unokája legyen.
Anyukád csak próbálkozik,hátha megváltozik a véleményed :) Ha legközelebb megkérdezi,mondd hogy nincs változás ez ügyben,beszéljünk másról,téma lezárva...pont.
Én meg azt nem értem meg, aki ebbe a világba, egy kis CSOK hatására leellik nem megfelelő körülmények nélkül is - lehetőleg minél több gyereket. Ja persze, ezzel akarják megalapozni, szuper okos dolog.
Kérdező, négyszemközt, komoly körülmények között ülj le vele, beszéld meg, és mondd meg, mennyire zavar ez téged. Amennyiben a jövőben még ezzel akar előhozakodni, telefonban és élőben elköszönsz, szeded sátorfádat. Egy idő után megunja, és nem hozza fel.
"ez nem egy kiskutya, akit ha megunok elajándékozok egy barátnak"
Normális ember kutyát nem dísznek tart, és nem ajándékozik el ha"megun".
Próbáltam már vele többször leülni és beszélni erről, a legutóbb meg is ígérte, hogy befejezi, de mégsem.. Megkísérlem azért még egyszer és elmondom neki, hogy attól még hogy viccesen és finoman próbál célozgatni, ugyanúgy idegesítő, hogy nem száll le a témáról.
#9: Istenem, komolyan aki csak kötözködni tud, az mi a francnak válaszol?! Ha nem tudsz érdemben hozzászólni a témához, akkor minek írsz?! Egy szóval nem mondtam, hogy az ember dísznek tart kutyát és/vagy azért, hogy lepasszolja, szimplán érzékeltetni próbáltam a különbséget, hogy ha pl valamilyen oknál fogva már nem tudsz gondoskodni a kutyusról, akkor odaajándékozhatod egy barátodnak/ismerősödnek, míg egy gyereket nem pattinthatsz le, hogy ja bocs, mégsem kell valaki vigye már el...
Érzékeltetni szerettem volna, hogy egy gyerek vállalása óriási felelősség és ha valaki nem akarja, akkor nem szabad ráerőltetni, ugyanis egy gyerek egy életre szól. Az, hogy neked ez nem jött át és nem érted a lényeget, az egyéni szoc.problémád.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!