Édesanyám nem tudja mit tehetne. Szerintetek?
Sziasztok!
Édesanyámmal elég nagy dilemmában vagyunk. Én 19 éves vagyok,a bátyám 22. Szóval,édesanyám szeretné,ha a bátyám már kirepülne úgymond a családi fészekből. Sokat olvasgattunk ezzel kapcsolatban,hogy mikor jön el ez az idő,vagy mikor ideális. A testvérem nem nagyon segít itthon semmit,mindent mi csinálunk meg helyette is,hiába kérleljük vagy fél munkát végez vagy annyit sem. Kb másfél éve saját keresete van,amiből meg tudna élni külön is. Édesanyám már célózgat rá,sőt egy nagyobb vita után mondta is neki hogy költözzön el. A bátyámnak elég sok "problémája" van,azt állitja magáról hogy depressziós,de a depressziós ember nem ilyen. Pszichológusra sem akar költeni,de egyébként egy jó kedélyű "gyerek". Igazából 4 éve volt egy 4 éves kapcsolata ami eléggé megviselte,aztán pedig akiknél próbálkozott nem igazán jött össze neki,így el is ment a kedve és már barátnőt sem keres.
Mikor édesanyám megemlítette neki hogy akkor költözzön el,azt mondta hogy emberek azért szoktak elköltözni otthonról mert van rá okuk. Pl.:házasság,barátnő,új munkahely,stb..
Félre ne értsétek édesanyám nem akarja innen kidobni minden nélkül mert igazából addig maradhat amíg csak lehet,de mégsem tudjuk mikor lesz az az ideális kor hogy már esetleg ő összepakol,és megy.
Szeretném,ha leírnátok a véleményeteket,előre is köszönöm.:)
Istenem,annyira tudtam hogy hiba lesz ezt ide kiirni mert annyi utálatos,mindenttudo ember van a földön.
Nyilván úgy készülök,hogy 3-4 éven belül én is megyek. De én nem szeretnék addig várni még maximum egy évet.
Na meg persze az se normális,ha a gyerek még 30 évesen is otthon lakik. :)
De teljesen mindegy.
Egyébként a kivételezést is szóba hoztad,csak mondom mert persze ezt sem tudod hogy általában vele kivételezett és nem velem
DE KÖSZÖNÖM SZÉPEN AZ EDDIGI VÁLASZOKAT,TÖBBET NEM SZERETNÉM HA ÍRNÁTOK,MERT CSAK AZ UTÁLKOZÁS MEGY. :)
Kedves 13 as!
Nyilván jól jön neki,de persze sokkal több a kiadás mint amennyit ő ad itthonra.Es az a helyzet,hogy 4 felnőtt lakik itthon, és amiket neki kellene csinálni nem csinálja meg általában,mert játszik.
Csodálkozol? Leírod, hogy a bátyád veletek él, édesanyád konkrétan megkérte, hogy költözzön el, de közben nem akarja kidobni. Ha nem látod, hogy az egész írásod egy paradoxon, akkor a probléma nem nálunk van.
Egyébként meg szerintem a gond ott kezdődik, hogy nem segít be rendesen otthon, ti pedig nem próbáltok rajta segíteni. Nem csak akkor depressziós ám valaki, ha pontosan xy tüneteket mutat, hisz minden ember másképp éli meg a vele történő dolgokat. Lehet, hogy amin ő átment, az nekem meg se kottyanna, míg te a kötélért nyúlnál. Akárhogy is, a család a legfontosabb egység, amiben a tagok egymást segítve kell éljenek. Ez épp úgy vonatkozik a bátyádra és a házimunkára, mint rád és anyádra a bátyád állapota. Ha ez az egység nincs meg, abból lesznek az ehhez hasonló helyzetek. Szóval szedjétek össze magatokat, üljetek le, és higgadtan, részletesen beszéljétek át, hogy kinek mi a problémája a másikkal.
18-as, óvatosan bánj a szavakkal, egyáltalán nem biztos, h. játékfüggő, azt csak szakember állapíthatná meg, vannak ennek diagnosztikai kritériumai, nem úgy megy, h. hasadra csapsz, és eldöntöd.
másrészt emögött a magatartás mögött állhat az ia, h. a báty érzékeli, mennyire "szeretik" őt otthon.
ha engem is ki akarnának dobni, nem hiszem, h. sok kedvem lenne házimunkát tolni.
szeressétek azért, mert van, ne pedig feltételhez kötött legyen.
te meg anyád ún. családi kolalíciót alkottok, és azon mesterkedtek, hogyan pattintsátok le.
ha a bátyád átélhetné, h. szeretik és örülnek neki, biztos vok benne, h. nem a játékkonzolához menekülne, hanem jobban részt venne a házimunkába is.
Teljesen egyetértek a 19-es hozzászólóval!
És kiemelném ezt a legszebb gondolatot:
"Akárhogy is, a család a legfontosabb egység, amiben a tagok egymást segítve kell éljenek."
Ámen!
Én is 22 vagyok, lány, és bár magamtól szeretnék elmenni itthonról, megtudom érteni az egészet. Én is anyummal csinálunk mindent és a többiek meg magasívből... hát egy napig se marad úgy valami tisztán, rendben. Az a helyzet, hogy ez nem most lett elrontva, hanem már kicsi korában nem lett csesztetve eléggé, gondolom nálatok is az a minta van, hogy a nő csinálja házimunkát és ezért nem csinál semmit.
De ész érvek is vannak amellett, hogy otthon maradjon. Igazából most félre tud tenni magának a jövőbeli életére. De ennek ellenére, ha nem ad bele esetleg a költségekbe, akkor kötelezze anyukád arra, és kösse ahhoz az otthonmaradását. És ne szolgáljátok ki, mert akkor jön rá arra, hogy nem az égből potyog a dolog, hanem azt ti csináljátok, ráadásul nem is kiváltság.
Valószínű nem depressziós, csak neki is sok a gondja és a lelki lerendezni valója magában és ezért sokszor szarul érzi magát.
A fiúk amúgy ténylegesen később érnek, és még nem érzi magát elég önállónak szerintem abból adódóan, hogy mindent megcsináltok helyette. Szerintem ha megtanulja ezeket, akkor kicsit felnőttebbnek fogja érezni magát. Ha meg az elején hisztizik, akkor se csináljátok meg helyette a dolgokat. Ha valamire szüksége van, akkor azt maga is megfogja csinálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!