Ti hogy elitek meg édesapátok hiányát?
Nem igazán ismertem őt, kb 3 emlékem ha van róla, de az is csak olyan emlék, amiről tudom hogy akkor ő ott volt, de konkrétan rá nem emlékszem.
Vannak régi papírok, amin ott van a kérelme, hogy szeretne velem kapcsolatot fenntartani, hogy engedélyezzék, hogy láthasson engem...Aztán meghalt, anyám meg nagyon őrült neki, a mai napig átkozza őt. Engem végül a Nagyszüleim neveltek, apuról soha nem volt szó, soha nem is volt semmilyen apa az eletemben. Mindig sírhatnékom van ha egy kislanyt az apukajaval latok, es belegondolokÉs, hogy ez en is lehettem volna. Neha- mint most is- rám tör az érzés, hog, beszelni szeretnék vele, föl szeretném hívni, látni szeretném őt, azt mondani végre, hogy apa, de SOHA senkinek nem fogom tudni ezt mondani. Mégcsak képem sincs róla, történetem sem. Az anyai rokonaim utálják, az apai rokonokat nem ismerem. Egyedül a féltésóm mesélte, hogy egyszer találkozott vele, amikor éppen játékbabát vett nekem. Egyszer voltam a sírjánál, annyira hihetetlen és megfogalmazhatatlan érzés volt. Ott fekszik a földben, akit igazan sosem ismerem, mégis szeretem, mégis kötődök hozzá és az őrjítő gondolat, hogy soha nem is fogom ismerni őt. És nem tudom abbahagyni a sírást, valamiért rám tört ez a végtelen hiány, és bocsánat de muszáj voltam kiírni magamból.
Kíváncsi vagyok masok történetére is, a környezetben senki nincs akivel ezt meg tudnám beszelni, aki tudja milyen ez. Ti hogy elitek ezt meg? Milyen volt a gyermekkorotok így?
válasza: válasza: válasza:Valószínűleg nem konkrétan az ő személye ami hiányzik, hanem az apa szerep amit be kellett volna töltenie. Csak néha rám tör, hogy beszelgetnék vele, annyi mindent kérdeznék. Nem akartam sirankozni, boccs ha úgy jött le, végtére is minden úgy volt jó, ahogy volt. Csak most a kezembe akadtak ezekkel kapcsolatos régi papírok, és teljesen elvesztem benne.
Apunak amúgy semmiképp sem ítéltek volna, mert többek közt pont az ő alkoholizálása miatt kerültünk el otthonról. Volt, hogy meglátogatott mikor már a Nagyszüleimmel laktam, de ők nem is engedték oda hozzám. De a féltesóm azt mondja a józan pillanataiban kedves volt, és szeretett minket, így próbálom őt megőrizni.
Köszönöm a válaszokat
válasza: válasza:Kérdező!
Mivel tudod, hogy hol a sírja, a temetőirodán kérdezz rá, hogy ki temettette el. Aki ezt megtette, az biztos közel állt hozzá, tőle tudnál esetleg fényképet kérni, történeteket hallani, esetleg felvenni a kapcsolatot az apai rokonsággal.
Mondd el, hogy a lánya vagy és keresed a rokonokat, akikről semmit nem tudsz.
Aztán vagy szerencsésen alakulnak a dolgok, találsz féltestvért, unokatesókat, vagy csalódás lesz, de legalább akkor megnyugszol.
válasza:Nekem nagyon hiányzik egy jó apa.
Itt van a családban, vele élek de lassan már apának sem tartom. Szerintem egy apa nem ilyen. Egy apa szereti a lányát, támogatja, mellette áll.
Nálunk semmi hasonló sincs.
Utálom őt, ezt az embert. És nagyon szükségem lenne egy jó apára, a szeretetére, aki ott van bármikor. Nővérem is ugyanezt mondja, de vele már talán kicsit jobb a kapcsolatuk, mint eddig. Valószínüleg azért, mert alig látják egymást.
válasza:Javaslom kutass rokonok után, ha szeretnèl róla többet megtudni.
Nekem is hiányzik az apa figura az életemből, amivel nagyon sokan mások is így vannak. Az enyém alkoholista volt, verte Édesanyámat és engem is, ha védeni próbáltam. Szerencsére elváltak, de apa nélkül nőttem fel.
Nehéz megemésztenem, mikor látok másokat, ahogy az apukájuk büszkèn néz rájuk, megöleli őket és számíthatnak rá bármilyen helyzetben, hisz az enyém nem is kìváncsi rám. Ami nálam olaj a tűzre, hogy az új kapcsolatában született gyereket a rajongásig imádja, utazgatnak, képeket posztol vele/róla, büszke rá és agyon isteníti. Rólam egy darab képe sincs kint, sőt a kisgyerek azt se tudja, hogy van tesója.
Ezt szerintem el kell fogadnunk és meg kell próbálni továbblépni, mert felemèszt minket lelkileg.
Azóta egyébként, vagyis mindössze 4 éve megismerkedett Anyukám az új párjával, aki nagyon jó ember és a lányaként kezel, viszont köztünk nem igen fog már kialakulni az apa-lánya kötelék, lévén, hogy felnőtt ember vagyok már.
válasza:Én már nem élem meg "hiányként".
Rájöttem, hogy sosem voltam igazán a GYERMEKE...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!