Hogyan lehet kezelni egy borderline anyát?

Egy nagyon súlyos személyiségzavarról van szó, nekem poszttraumás stressz szindrómam lett a nevelésétől, amit felnőttkoromban csak évek terápiájával tudtam feldolgozni. Sajnos arra nem kaptam “kiképzést”, hogy hogyan lehet viszonyulni hozzá. Amit tudok tenni, az az, hogy önmagam vagyok nagyon szoros határokkal. Nem hagyom magam manipulálni, és átlátok a játszmáin. Klasszikus félelme, hogy egyedül van, és nehezen fogadja el, hogy én külön életet élek vagy egyedül vezetek háztartást, ráadásul az is zavarja, hogy olyan kapcsolatokat építek, amikhez nincs sok köze. Igen, ha normális anya lenne, sokkal intimebb is lehetne a kapcsolatunk, de nem ez van. Mindent kritizál, irányítani akarna, én pedig ezt nem hagyhatom.

Amit észrevettem, az az, hogy rendesen igyekszik kontrollálni magát meg a dühét, mert tudja, ha túl indulatos, akkor kockáztatja a kapcsolatunkat. Én is emberből vagyok, nem vagyok kötelesen elviselni őt ilyen szinteken.

Ami viszont igen nehéz: néha felhívom, és beszélünk az alapvető újságokról, hogy mik történtek a héten, meg persze ahogyan az időm engedi, én is dolgozok, nem vele fogok beszélgetni 24/7, de őt ez akkor is zavarja, mert szerinte akkor is beszélhetnénk többet! Képtelen felfogni, hogy sajnos nem lehet mindig az amit akar, és kész. Ez egy elég súlyos és jellemző tünete a bordernek.

Előfordul, hogy nehezen tudja kezelni az érzelmi kitöréseit, túlreagál minden apró eseményt. Ezért alig osztok meg vele dolgokat, képes egy egyszerű hüvelygombát is felfújni.

Lassan családot szeretnék tervezni, már most tudom, hogy a gyerekekkel csak korlátozott ideig lehet együtt. És a család, tehát a férjem is tudni fogja, hogy borderline, ezért nem szabad átlagosnak látni, sem meglepődni a bizarr reakcióin.

De ez hatalmas teher, sajnos, mert erős idegeket és felkészültséget igényel, főleg amikor rájön a kötekedés roham, és mindenkit sérteget. örülnék, ha bárki, akinek ilyen anyja van, bármilyen tanácsot adna.

Nem szeretném elizolálni őt majd a családomtól, természetesen ünnepnapokon együtt leszünk, segíthet is, ha “jól fog viselkedni”, de abszolút megterhelő. Ez van, emiatt nem dobhatom ki, csak végső esetben.

Köszönök előre minden véleményt, hasznos tanácsot!