Létezik jól működő mozaikcsalád?

Mi is mozaikcsalád vagyunk, mindketten hoztunk gyereket a házasságunkba, és közös is lett, mindet mi neveljük, nagy a testvéri összetartás, és szerintem a maximumot kihozzuk magunkból és a helyzetből, de még így is állati nehéz, és közel sem zökkenőmentes. Lehet, hogy ennyi gyerekkel egy hagyományos családban is ilyen megterhelő lenne, nem tudom. De azt tudom, hogy én állandóan tele vagyok kétségekkel, hogy jól csináljuk-e, folyton úgy érzem, hogy nem tudom azt nyújtani a gyerekeknek, amire igazán szükségük lenne, és iszonyú könnyű hibázni, tele van banánhéjjal ez mozaikszülőség, és állati nagy önuralom és önismeret kell a zökkenőmentes működéshez. Ráadásul nagyon nem passzol ez a családforma az én maximalizmusomhoz, de azért fejlődöm, a pszichológusom is elégedett, szóval lehet, hogy csak annyira nehézkes ez az egész, mint bármelyik nagycsalád.

Mindenesetre én egy közel sem tökéletes, de azért jól működő családként jellemezném magunkat.

Mi számít jónak?

Az, hogy a pároddal legyen harmonikus a kapcsolatotok, és mindent meg tudjatok beszélni, még az egymás gyerekeivel kapcsolatos gondokat is?

Vagy az, hogy a párod gyerekét el tudd fogadni/ő el tudjon fogadni téged/a párod a tiédet...?

Vagy hogy a mozaikgyerekek normálisan viselkedjenek egymással?

Sok mindentől függ, kinek mi jelenti a jót, a mozaikcsalád pedig egy természetellenes képződmény, ahol egy halom bizonytalanság van. Plusz hiányérzetek itt és ott, bekavarások,játszmák...

Az alap, hogy ti a pároddal alkossatok egységet, mert onnan indul ki minden. Ezt kell közvetíteni a gyerekek és exek felé is. Sok egyébről is írok a blogomon, olvass bele, hátha segít: [link]

Akad, de nem gyakori. Meglátásom szerint az esetek 80%-ában nem működik.

Leírom, velünk mi történt.

A szüleim pár évvel ezelőtt elváltak. Anya szerelmes lett egy másik férfiba, akivel fel akarta vállalni a kapcsolatát, ezért mentek szét az ősök.

Anya azonban nem tudta elfogadni, sőt, a mai napig gyűlöli a második férje előző kapcsolatából született fiát (egy félcigány nő szülte). A gyerek eleinte tartotta az apjával a kapcsolatot, a férfi azonban később Anya hatására lepattintotta, utoljára talán 1 éve találkozhattak. Anya és a nő között a mai napig feszült a viszony, kölcsönösen utálják egymást. A nő azért, mert úgy érzi, Anya elszerette a párját, ami igaz is, Anya pedig azért, mert ez a hölgy egy ideig vissza akarta hódítani a férfit, emellett hangosan, a nyílt utcán átkozta Anyukámat. A férfi engem és a húgomat elfogadott, nem piszkál bennünket.

Apa a válás után 1 évvel kezdett új életet. Lett egy második felesége, aki azelőtt már 2 férjet elfogyasztott, a legelső férjtől született 2, a második férjtől pedig 1 gyereke. Eleinte barátságosnak tűnt, nem volt vele semmi baj, azonban több ismerős figyelmeztetett, hogy ne dőljünk be neki, mert ravasz és pénzéhes. Nem hittem el, de végül nekik lett igazuk. A nő egy idő után kimutatta a foga fehérjét, azt várta volna, hogy Apa minket felejtsen el, ne támogasson, segítsen semmilyen módon, bezzeg az ő gyerekeinek viselje gondját, adjon meg nekik mindent. A múlt hónap végén el is váltak.

24/N