Hagyjam a fenébe? Vagy lehetne valamit csinálni?

A szituáció. Házaspár és 2 majdnem egykorú lánygyerek akik nem testvérek. Én az apám lánya vagyok. Sosem szetettük igazán egymást a mostoha húgommal ( aki a felesége lánya) ő velük nőtt fel 13 éves kora óta. Én az anyámmal. Mióta ismerjük egymást a hátam mögött áskálódott ellenem. Nem foglalkoztam vele mert sajnáltam. Mivel csúnya volt mindíg és nem voltak barátai sem és a fiúk sem néztek rá. Aztán végre lett egy férfi akitől 2 hét után teherbe esett és feleségül vették. Ennek már 6 éve. Azóta ő van a középpontban és már a család előtt is nagyon sértő, bántó és megalázó módon viselkedik velem. Eljött az a pont, hogy elegem lett belőle és egy levélben megírtam neki a véleményemet és azt, hogy elegem van ebből és nem viselem el tovább. Nem volt sértő hangvételű a levél csak tárgyilagos és határozott. Húgom nem reagált semmit, hanem az anyjához futott árulkodni. Azóta a mostohaanyám nem beszél velem. De úgy hogy fel sem veszi a telefonját ha hívom. Pedig korábban jóban voltunk ( legalábbis én azt hittem) Az apám pedig engem mondott el mindennek. Azért mert szólni mertem. Közölte, hogy én vagyok a hibás mert el kellett volna viselnem húgom viselkedését miattuk, mivel eddig is kibírtam, miért nem tudtam kibírni tovább is? Teljesen kiakadtam, hogy nem áll ki mellettem, sőt még én kapom a bántást és a kiközösítést. Hiába mondtam bármit, hiába meséltem el húgom millió szemétségét csak engem szidott és őt ajnározta. Ez egyébként is mindig így volt. Sosem tudott rólam egy jó szót mondani. Végül vele is megszakadt a kapcsolat mert már nem bírtam tovább hallgatni a pocskondiázásomat, úgy hogy nem követtem el semmit. Nagyon fájnak a történtek és szörnyű igazságtalannak érzem és tehetetlen vagyok. Apám olyan mint akinek kimosták az agyát. ☹ A húgom nem is a lánya mégis ő minden jó, én minden rossz akit nyugodtan lehet bántani.