Nálatok a családban szokás pénzről beszélni?

Nálunk van 3 felnőtt,családos gyerekünk.Mi mindent megbeszélünk, elmondunk egymásnak, pénzügyeket is.Semmi sem titok vagy tabu.Segítjük is egymást anyagilag.

De ez így volt anyósomékkal is, meg az én szüleimmel is.

Viszont a testvéreim, férjem testvérei pénzügyeiről nem szoktunk konkrétan beszélni,csak esetleg mondjuk olyan módon, hogy rossz a kocsink, el kéne adni, de nincs pénz újra.Vagy házat vettek, elmondták hogy 5 millió hitel kellett hozzá, mert 8 millió volt a ház.Tehát alapvetően nem titkolódzunk, de teljes részletességgel nem teregetjük ki a dolgokat.

A családom tudja és ők tudhatják is, mert nem élnek vele vissza, nem kérnek kölcsön sem mert ők megoldják maguk a dolgokat. Nekik adnék ha kérnének, mert ők sokat segítettek nekünk. Az én családom sok pénzt adott ajándékba is esküvőre, meg amúgy is gyűjtötték nekünk ha egyszer felnövünk, legyen egy csepp tőke. Nem milliók, nem is vártam volna tőlük, de nagyon hálás vagyok nekik mert lakás vásárláskor most nagy segítség volt.

Én anyóséknak nem mondom el, hogy mennyi pénzünk van. Már korábban amikor tudták, hogy házhoz gyűjtünk önerőt (akkoriban nem voltunk házasok még), megkaptam tőlük amikor egyedül voltam velük, hogy hát de nekünk van pénzünk! Szegény anyósomnak meg nincs! Na mondom álljon meg a menet! Mondtam nekik, hogy igen van pénzünk valamennyi, de azt ne számolják és továbbá: nekünk nincs házunk, ezért muszáj gyűjteni önerőt meg amennyit csak tudunk! Anyósomnak meg van hol laknia, saját háza! Az, hogy van ilyen meg olyan hitel a nyakán meg az, hogy nem is akar spórolni, csak siránkozik örökké, hogy nincs pénz, arról nem tehetek. Én spóroltam, s a férjemet is rábírtam a spórolásra, aki abban a gondolatvilágban nevelkedett anyósomnak köszönhetően, hogy ha van pénz, el kell költeni meg majd megoldjuk hitelből meg kölcsön kérve... Sokat vitáztam én a férjemmel ezen amikor össze költöztünk és nem tudott bánni a pénzzel.

Anyósom néha elmondja mennyit keres, mert sajnáltatni akarja magát. Többször kölcsön is kért TŐLEM, amikor a férjemnek sem volt soha, hozzám fordult. Én pedig adtam. Nem nagy összeg, de azt sem lettem volna köteles. Mégsem nézte semmibe, sőt! Úgy kért kölcsön tőlem, hogy nem tőlem, hanem a férjem tolmácsolta nekem, hogy az anyjának nem e tudnék adni. Mondtam hogy majd ha személyesen legalább odatolja a képét!

Én legalább nem mondom, hogy nincs pénzem. Felvállalom ha hülyeségre költök, de nekem mindig van mellette elég pénzem. Anyósom is remekül él, 4en laknak éppen és mindenki keres. Összesen 500 ezer minimum a bevételük ha mindenkiét összeveszük. Ebből nem jönnek ki... De mi érdekes jobban élünk, pedig én kevesebbet keresek anyóstól.

Nem igazán, már leszoktunk róla mert nagyon eltérő a pénzügyi kultúra.

Édesanyám része a családi vállalkozásnak, mindig van pénz mivel elég nagy bevételük van. Ennek ellenére baromi anyagias és a fogához veri a garast, mindenre az a válasza, hogy hát arra nincsen pénz. Csak felidegesít amikor mondom neki, hogy vegyen már egy új sütőt mert sokkal takarékosabb lenne és a régi már amúgy is hulladék. De neeeem, hát az nagyon sok pénzt neki arra nem telik.

Nekünk is mindig beszól, hogyha megyünk valahová kirándulni vagy veszünk valami drágább dolgot, mindig próbálja kipuhatolni, hogy mennyit keresünk párommal. Aztán mikor rájön akkor jön a lecseszés, hogy hát miért nem inkább félretesszük azt a pénzt. Nem nagyon érti meg, hogy ezek a dolgok simán beleférnek nekünk így is, és rakunk félre pénzt rendesen.

Párom szüleivel sem nagyon beszélünk róla, mert nekik is pontos véleményük van arról, hogy mire és hogyan kellene költenünk. Csak ez a vélemény soha nem stabil, egyszer azt mondják, hogy vegyünk fel hitelt önerő helyett, költözzünk már kertes házba. Máskor meg azt, hogy ne vegyünk kenyeret se, majd ők adnak mert inkább gyűjtögessünk. Ők is mindig próbálják kipuhatolni, hogy mennyi pénzünk van. Meg néha-néha bepróbálkoznak anyagi függésben tartani minket ha véletlenül elszóljuk magunkat, hogy nem állunk túl fényesen. Máris jön, hogy jajj majd ők adnak. Csak aztán azt kamatostól meg kell adni csicskázás formájában szóval már nem kérünk belőle.

Nagyszülőkkel teljesen zátonyra fut a dolog, ők valahogy nem igazán vannak tisztában a pénz értékével mai viszonylatokban. Nem értik, hogy miért nem vettünk már ezt vagy azt amikor "ilyen sok pénzt keresünk".

Jó ideje nem nagyon akarjuk már senkivel megosztani a pénzügyeinket, mi se vagyunk kíváncsiak máséra. Nem kellenek a "jó szándékú" tanácsok olyan emberektől, akik nulla pénzügyi kultúrával rendelkeznek.