Mit gondoltok azokról a rokonokról, akik nagyon jól rudják, hogy nem fogyaszthatsz édességet/cukros dolgokat, mégis ilyen dolgokat ajándékoznak neked, és ezt ki is mondják?
Az összes családtagom nagyon jól tudja, hogy már évek óta nem fogyasztok csokoládét, cukros és szénhidrátban dús élelmiszereket.
Nem csupán kényeskedés, vagy ‘anorexia nervosa’ miatt: inzulinrezisztens vagyok.
Bár már rég nem vagyok gyerek, még mindig szokás nálunk, hogy húsvétkor, és egyéb ünnepekkor összegyűlünk a nagyszüleimnél.
20 éves fejjel már nem szorulok rá nyuszicsokik hegyeire, nem is várok ilyenkor semmilyen ajándékot, csak azt, hogy láthassam őket.
Erre kivétel nélkül az összes családtagom hozzám vágott egy ótvar nagy csokinyulat, meg rengeteg számomra káros dolgot.
Volt egy rokonom, aki konkrétan ezzel a szöveggel jött oda hozzám:
“Tudom, hogy te nem eszel ilyet, de azért tessék!” - és kiszúrta a szememet egy tábla Milka csokival.
Természetesen egy minimális mosoly sem volt az arcomon.
Nem fogom fel, miért nem tudják megérteni, hogy ez a fajta “ajándékozás” számomra egyáltalán nem öröm, és nem figyelmesség!
Nem is azért osztogatják ezeket, mert bármilyen szorosabb kapcsolatunk lenne egymással, hanem csak azért, mert ilyenkor adni “kell” valami olcsó, gagyi kis sz*rt a rokonoknak.
Tudom, hogy ez a legolcsóbb ajándék, amivel azt éreztetheti, hogy “na te marha, rád is gondolunk egyszer az évben”, de az embernek az esik jól, ha nem a személytelenségre, hanem a figyelmességre összpontosítanak.
Már annak is örültem volna, ha egy kis dekorációt, cukormentes dolgokat, vagy bármilyen NEM ehető dolgot adtak volna nekem.
Az étkezés egyébként is egy kényes téma számomra, és ezt nem hajlandók megérteni.
A családomban nem én vagyok az egyetlen, aki a cukorral küszködik. Ugyanebben a társaságban vannak már korosabb, kettes típusú cukorbeteg rokonaim is, akik sajnálatos módon nem igen törődnek a helyzetükkel, ők csodálkoznak rajta, hogy a látásuk, mozgásukat egyre nehézkesebb, -
és az én mentalitásomat és odafigyelésemet inkább kényeskedésnek, képmutatásnak veszik ahelyett, hogy tisztelnék bennem, hogy én képes vagyok még csírájában elfolytani a tényleges cukorbetegséget, és van a diétámhoz akaraterőm, önuralmam és kellő kreativitással is rendelkezem a saját magam által előállított ételeimhez.
Ti hogy reagálnárok ilyen helyzetben?
Hagynátok, hogy büntetlenül lenyomják a török tokon ezt a SZÁNDÉKOS megalázást, vagy minimálisan jeleznétek nekik, hogy nem örülsz az ajándékunknak?
Én ott helyben vissza adnám nekik azzal a szoveggel, hogy köszönöm, de én ilyesmit nem ehetek.
Aztán kíváncsian várnám, hány kör alatt jut el nekik 😊
Pontosan tudom, miről beszélsz, én is IR vagyok és az én családomban is akadnak cukorbetegek, akik nagy ívből sz.rnak bele, mit esznek, és még engem hoznak ki finnyásnak, meg kényesnek, mert nem eszem meg akármit.
Nekem is adtak Mikuláskor csomagot, olyanokat mondtak, hogy majd mindennap csak keveset egyel belőle, hát kösz...
Én nem fogadtam el egyébként. Majd lassan megtanulják, vagy ha nem, hát vegyék csak a csokikat, én akkor sem fogadom el.
Egyébként iszonyat bunkóság, érdekes, a barátnőim egyből tudtak nekem cukormentes cuccokat nézni, és milyen érdekes, hogy pont a családtagok tojnak rám.
Szerintem udvariasam köszönd meg és ne fogadd el azzal az indokkal, hogy "köszönöm, de én ezt nem ehetem". Ha erőszakkal tukmálják akkor "nem szeretnék megbetehedni a számomra kerülendő élelmiszerektől, de azért köszönöm, hogy gondoltatok rám". S végén egy kedves mosollyal le lehet zárni.
Csak udvariasan és nagyon őszintén, de határozottan érdemes elutasítani azt ami zavar.
Nálunk tudatlanság, mert ilyen nem létezik és mindent kell enni, én tejet nem tudok inni, anyósom szerint csak hülye kényeskedés.
A gyerekorvos mondta, hogy a gyereknek is inkább hagyjam ki a laktózt. Anyós erre kb. sértődötten: akkor majd kevesebb cukrot rak a teájába. B+, és egészségügyi asszisztens, neki márpedig minden eü kérdésben igaza van!
A cukorimádatából is elegem van, a 4 hónapos anyatejes babám cukros citromos koffeines teával itatta cumisüvegből. Most 3 évesen az édesítőszeres cuccaival tömi, bár nemtom minek vesz olyat, amikor a kávéjában 4 kockacukor van.
Apósnak zsírosat nem lenne szabad ennie, persze az orvos a hülye mindig, meg a Norbi update szerint este be lehet vágni fél kiló szalonnát egy felessel. Ez is milyen diéta már?
Sajnos táplálkozás terén eszméletlenül erőszakosak tudnak lenni az emberek. Pont ehhez semmi közük nincsen, de aki nem eszik húst, azt azért szekálják, aki étrendet vált, az kényes, valahogy az van a köztudatban, hogy bárki, aki a megszokottól eltérően étkezik, az értelmi fogyatékos, hiszen nem tudja, hogy "mi a jó neki". Mivel azt gondolják sokan, hogy a saját döntésből hozott életmódváltoztatás csak egy divat, úri hóbort, ezért azt hiszik, hogy "ki lehet nevelni" belőle valakit, "jó útra lehet téríteni". Továbbá van, aki támadásnak veszi azt, hogy a másik eltérően étkezik, hogy ezzel a "különbözőségét fitogtatja", "nem jó neki a mi kajánk" stb. És ezért érzi kényszeresen, hogy ráerőszakolja az elképzeléseit.
Az érdekes az, hogy általában azért az egészségügyi ok hatásosabbnak bizonyul szekálás ellen, de úgy látszik, hogy még ez se, egyes körökben. Ekkora tapintatlan, otromba bunkó társaságot, mint a rokonaid - részvétem. Esetleg feltehetnél nekik olyan keresztkérdéseket, hogy komolyan ártani szeretnél nekem? Tényleg szeretnéd, ha cukorbeteggé válnék? Ez egy nyílt célzás arra, hogy dögöljek meg? Vagy rosszul esik, hogy közelebb akarsz rúgni a sírhoz. Miért esik rosszul neked, ha én teszek valamit az egészségemért. Nyilván ettől nem leszel kedvenc, de az a mérhetetlen tiszteletlenség és erőszakosság, amit leművelnek, csak rombol, ha nem állsz ki magadért.
Mondjuk az más,amikor húsvétra kap valaki pár csokinyulat, inkább gesztus meg hát aki egészséges és nem különösebben van tisztában más bajával, az lehet vesz 20 csokinyulat a tescoban és kiosztja.
Amikor beszólnak hogy ugyanmá semmi bajod, ilyen érzékenység nem létezik, biztos attól van bajod mert sose eszel ilyet, direkt olyat adnak, az a bunkóság.
Sógornőm új férjének a lánya gluténérzékeny. Anyósom direkt csak olyan kajákat csinál amikor jönnek hozzá amiben van, szerinte a kis p***csa csak kényeskedik, tanulja meg, hogy mindent meg kell enni, a krumplis tésztát is.
16-os, az IR és a 2-es típusú cukorbetegség teljesen más, mint az egyes típusú, tehát egyáltalán nem releváns, hogy te csokit kajálsz, ha rosszul vagy, nálunk ez nem opció.
17-es, neked meg nem kéne hülyeségeket tanácsolnod, még a végén valaki megfogadja, aztán olyan hipoglikémiás sokkot kap, hogy csak néz, vagy ezt a "hasznos" tanácsot betartva csak szépen idő előtt utoléri a 2-es t. cukorbetegség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!