Normális emiatt "irigységet" érezni?
Az az igazság,hogy kissé el vagyok keseredve, mert 23 évesen a szüleimmel élek, teljesen esélytelennek tartom, hogy valaha is eltudjak innét költözni.Hiteltartozásunk van, a szüleim ezt törlesztik, erre megy el a fizetésük nagy része.
Albérletben sem jönnék ki jobban, és nehezebb lenne nekik nélkülem.
Nekem mindig sikerül valamennyit félretennem, és aztán egészen biztos hogy jön valami váratlan dolog ami ha nem is az összes megtakarításomat, de a jelentős részét elviszi, így nem tudok egyről a kettőre jutni.
Ráadásul itt csak olyan dolgokról van szó,hogy szeretnék egy jobb számítógépet, tehát nem is az,hogy egy házat vagy autót vennék.De még a gép sem jön össze.
Ugyanakkor van előttem egy olyan "minta" mint a sógoromék családja, akik közül a sógoromnak meg a húgának van diplomája, az apjuknak 8 általánosa van, a többi családtagnak is csak érettségije.
Ennek ellenére annyi pénzük van amit felfogni sem tud az ember, úgy élnek hogy semmire sincs gondjuk, drága autók, drága lakások,házaik vannak, nyaralni,bulizni járnak.
A sógoromon kívül vagy így vagy úgy, 1-2 évere vagy csak 1 hónap előzetesbe, de mindenki megjárta már a magyarországi büntetés-végrehajtási intézetek valamelyikét.(még az anyuka is!)
Egy percet sem bírnék ki a rácsok mögött, én nem lennék képes arra amire ők, de annyira irigy vagyok a gondtalan életükre, hogy látszólag semmit sem dolgoznak, közben dől a pénz, mindent megtehetnek.
Ráadásul így,hogy közvetlen közelről belelátok abba,hogy így is élnek emberek ahogy ők, még nehezebb elfogadni a saját helyzetem.
Mert oké,hogy mindenki tudja, hogy jó lehet gazdagnak lenni, de amikor tényleg ott van az ember előtt, látja, de nem lehet a részese az elég nyomasztó.
A szüleim, meg én dolgozunk folyamatosan, akár hétvégén is, és semmire nincs pénzünk.
Nem hiszek abban,hogy csak az a járható út, amit ők élnek, hogy lopnak-csalnak-hazudnak, de irigy vagyok rájuk, nyomaszt a saját nyomorunk, és ötletem sincs,hogy mihez kéne kezdenem legális keretek között.
Ugyanakkor azt is rossznak tartom,hogy irigységet érzek, mert bárhogy is nézzük ők nulla végzettséggel de tettek valamit egy jobb életért, én pedig tehetetlenül állok, panaszkodok,irigykedek, és nem tudom mihez kezdjek.
válasza: válasza:Nem hiszem, hogy a bűnözőket bárki is irigyelné. Hacsak nem vonz a sok pénz, és az állandó árnyékban élés, hogy bármikor bevihetnek valami miatt ha valaki köp. Valahol az értékítéleted meggyengült, hogy ilyen emberekre irigykedsz.
Ugyanakkor nyilván nem vagy jó helyzetben, és segítséget érdemelnél, de az nem adatik meg mindenkinek. Akinek nincs segítő kéz, annak magának kell megpróbálnia az életét jobbá fordítani. Láthatóan stagnál az állapotod, ami állapot számodra nem elfogadható. Kiutat kell keresned. Sógorodék családja által választott út/életmód csak egy a kismillió közül. Rengeteg alternatíva lehet arra, hogy az életed jobbra fordítsd, csak meg kell találnod. Gondolkozz, használd a fejed, ne sóvárogj. Kezdetnek új munkahelyet kéne keresni, vagy ha elég fiatal vagy, beiratkozni esti/levelező képzésre valahova, hogy javítsd a munkaerőpiaci helyzeted. Ha ez a léc túl magas, akkor valami jó OKJ szakmai képzést. Mindenkinek jár 2 db OKJ végzettség ingyen. Olyat keress, amit meg tudsz csinálni és jól keresel vele és van rá kereslet. A munkahelyeden kizsákmányolnak szerintem, ha otthon lakva nem tudsz megtakarítani a fizetésedből.
válasza: válasza: válasza:Szerintem a fő probléma ha te a szüleid tartozása miatt nem tudsz félre tenni.
Sajnos a fiatal ha nem tesz félre magának akármennyi fizetésből, sosem fog kikerülni otthonról mert mindig drága lesz minden pénz nélkül. A gép is ugye.
Én nem irigylem senkitől a gazdagságot, pláne ha úgy szerzi meg, hogy nem tisztán. Meg amúgy sem. Inkább a bátorságot irigylem, mert én nem arról vagyok híres, hogy nagy önbizalmam lenne meg bátorság. Némileg csak...
Tudod én gyárban dolgozok 3 műszak 130-150 ezer Ft-ért. Nem számít jó pénznek, nem is nagy dicsőség a gyári meló de munka és kapok érte nem 22 ezret meg 50 ezret érted. Férjem jobban keres, neki jó szakmája van, ért hozzá. Én őt irigylem, mert tudta mit akar az életben csinálni, szereti amit dolgozik. Én nekem lövésem sincs azóta sem, nincs olyan nagy célom mint neki. Korábban nem keresett jól ő sem a szakmájában, de most jobban megy a szekér. De kevesebb pénzből is spóroltunk, mert muszáj volt. Nagyon nehezen indult a pénz gyűjtés. Ketten könnyebb az biztos meg nyilván több pénzből jobban is lehet, de a kevésből is marad annak aki tud spórolni. Meg van olyan, hogy valaki szerencsésebb, van aki nem annyira. Mi az albérlettel voltunk szerencsések pl. Ott is tudtunk gyűjtögetni mert olcsó albit sikerült találni. Most pedig éppen lakást veszünk, mert már albérletre nem is szerettünk volna 70-80 ezret fizetni ami sosem lesz a miénk... Nyilván hitelből nagyrészt, de elég szép önerőt sikerült gyűjteni azért ahhoz képest. Csak a lakás árak mentek az egekbe. Mindig ahogy gyűlt a pénz, úgy ment feljebb azoknak az ára.
Az én családom sem gazdag, de mindig azt láttam, hogy szépen megélnek spórolva. Megtanultam beosztani a keveset is. Férjem pont ellenkező volt. 2 kézzel szórta a keveset... őt meg kellett tanítani rá.
Az a lényeg, hogy ne add fel. Ne irigyeld őket, a pénz maga még nem boldogság. Nem biztos, hogy boldogok. Ismerek szuper gazdag boldogtalan családot!
Tudod, amikor az van eszembe, hogy gáznak tartják a gyári munkát..., mert azt gondolják ebből, hogy buták vagyunk... arra gondolok, hogy lehetnék naplopó is. Na az lenne gáz, nem a 3 műszak. S így is elértem valamit az életbe igaz ketten de én részen is ott van, gyorsabb volt így persze, de lesz egy lakásunk. Az már valami azért. 28 évesen érjük el! Szóval ne érezd magad rosszul. Sokan vagyunk így ahogy te, hogy fogalmunk sincs. Látod nekem sem de mégis van valami. :)
válasza:Menj el dolgozni gyárba, ma már a 8 osztályt végzett szalagmunkások háromszor-négyszer annyit keresnek, mint a többdiplomások, szóval tanulni sem kell már a sikerhez, sőt, teljesen felesleges. Sok helyen ingyen szállás van és ingyen visznek a munkába, ingyenkaját adnak, meg mindenféle juttatást, Bözske, stb. Ha tudsz nyelvet, akkor pedig irány külföld. Ne a sitteseket irigyeld, nem olyan jó az, amikor a böriben kisámfázzák a popperét valakinek.
(By the way, rhadtul undorítónak tartom, amikor a szülő lenyúlja az épp csak életét elkezdegető gyerek pénzét, ráadásul teszi ezt újra meg újra; de ez csak az én személyes véleményem.)
válasza:Men külföldre. Otthon én sem tudtam volna egyröl a kettöre jutni, 20 voltam amikor elmentem Magyarországról, pár évig kerestem a helyem, leteszteltem különbözö helyeket, több országot. Aztán megtaláltam a lehetö legjobbat, kitartó munkával felküzdöttem magam egy jó pozícióba. Ma mindenem megvan, nincs gondom semmire, és tudom támogatni a családom is otthon. Nekik is jó, mert jöhetnek nyaralni hozzám amikor akarnak.
Persze ehhez az is kell, hogy legyen benned a kalandvágy, meg a motor, hogy új dolgokat fedezz fel. Èn ilyen vagyok, az egészet egy kalandnak fogtam fel, egy leckének amiböl tanulhatok. Voltak durva hullámvölgyek de ezek segítettek ahhoz hogy az legyek aki ma vagyok. Ha benned is van hasonló motor, akkor azt mondom ne sínlödj otthon, hanem indulj neki. 23 évesen elötted az élet!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!