Tapasztaltatok csaladon beloli "irigyseget"? Kinek milyen tapasztalata van a rokonsagal?

En nem tapasztaltam. A nagyszuleink, szuleink, nagybacsik-nagynenik testverek, unokatestverek korben nem tudok senkit, aki masra vagy akire en irigykednek. Pedig van kozottuk milliomos (aki maganak teremtett a szakmajava milliokat) is es szerencses is (aki bekoltozhetett orokolt lakasba), de nalunk az irigykedes nem szokas. Sokkal jellemzobb az egymas segitese, tamogatasa. Az irigyseget en egyfajta "pozitiv irigysegkent" kezelem, ezert ha meg is fordult mar a fejemben a jaj de irigy "vagyok" az ugy tortenik: irigykedem van nekik napokollektoruk, de ez orom, hogy ok legalabb tesznek valamt a kornyezetert, de en is teszek csak maskepp es gyors vegiggindolom tudok, lehet e nekem is napkollektorom. Ha nem realis (hazam sincs, igy tetom sincs), akkor az "irigykedesem" atcsap buszke vagyok rajuk ok a rokonaim:-D.

Nalunk irigyseg helyett a kapzsisag volt jellemzo nehany csaladtagra, de ok ki is koptak (valassal) a csaladbol.

Dédimamám mindig azt mondta, hogy jobb száz irigy, mint egy szánó.

Van benne igazság. Szerencsés vagyok, mert eddig nem volt jellemző az irigykedés a szűk családban. Legfeljebb távolabbi rokonoknál, de az meg nem különösebben érdekel.

A mi jövedelmünk mostanában nő meg drasztikusan, így még személyes tapasztalatom nincs. Eddig sem éltünk rosszul, illetve mindig, amit megtehetnék az alatt élünk, mert spórolunk. Ezt viszont a külvilág nem látja és nem is kötjük az orrukra. Igyekszünk visszafogottan élni. Elhatároztuk, hogy ha bejön a számításunk anyagi téren, akkor még a távolabbi családban sem fogunk beszámolni semmi nagyobb dologról (nagynénik, nagybácsik, nagyszülők stb.). Nem szeretnénk irigységet kelteni.

A mi családunkban én vagyok az "irigy".

Én tanultam, dolgoztam -folyamatos műszakban- felelősségteljes állásban, amíg a testvérem amikor csak lehetett, munkanélkülin volt, utána is azt mondta, hogy ha keres mint takarítónő 60.000 ft-ot, akkor 80.000 ft-ért nem megy el gyárba, szalag mellé. Azóta is kényelmes állása van, nem sokat dolgozik, nem sokat keres.

Ha nekem bármi felesleges lett, mindig odaadtam neki, mert úgy gondoltam, hogy neki nem telik rá.

Aztán el lett adna egy darab föld a szüleink után, és ők ebből a pénzből autót vettek, mi meg új bútorokat, tűzhelyet, hűtőt, tv-t és a régieket mind odaadtuk nekik.

Aztán rájöttem, hogy ugyan nincs annyira szép lakása mint nekünk, de sokkal jobban élnek mint mi, mert nem kell a lakásba semmit sem vennie. Sőt, függönyei is azok vannak amit én adtam, soha nem vett újat és még sorolhatnám.

Természetesen semmi közöm hozzá, hogy ők autót vettek, amire már több százezret költöttek, de azóta inkább nem dobok ki semmit, minthogy nekik adjam.