Adott két testvér, akinek egyik tagja konyhán dolgozik. Hordja haza a kaját, anyámnak is szokott adni belőle. Na de milyet?

Az őrületbe lehet vele kergetni, hogy tele a hűtő a fos kajákkal, némelyiket eleve úgy adja oda nejlonzacskóban, hogy már alapból romlott, állott. Össze lehetne kötni őket, mert anyám pl. a közel kéthetes kukoricás rizst nem engedi kidobni, mert az még jó. Főtt virsli halomszámra, főzelékek, levesek, idegbajt kapok. Ha kidobom, akkor meg azt hallgatom, hogy ő azt még megnézte volna, csak fel kell forralni, jó az még. Nem hiszem el, hogy ennyire nem lehet megérteni, mit magyarázok. Nem tudom, mit csináljak,mert a normális kajáknak helye sincs. A lényeg, hogy hiába beszélek, süket fülek..