Mennyire elfogadható az, ha nem bírok találkozni a beteg nagynénimmel?
A nagynénim 60 éves. Pár hónapja volt egy elég súlyos agyvérzése, ami sajnos maradandó károsodásokat okozott nála.Egy otthonban lakik most.
Én mindig is nagyon szerettem őt, gyerekként sokat vigyázott rám. Amikor meghallottam mi történt vele, borzasztóan kétségbe estem, és örültem, hogy túlélte.
Viszont arra álmomban sem gondoltam, milyen lesz vele találkozni. A múltkor meglátogattuk őt. Szörnyű volt látni. Alig tud járni, akadozva beszél, segítséggel tud csak enni, inni, fürdeni. Amikor nem ismert meg az elején, sírva fakadtam, és amikor utána is láttam, hogy milyen nehézkes a kommunikáció vele, alig vártam már hogy hazamenjünk.
Borzasztóan megviselt ez az egész lelkileg, napokig rémálmaim voltak utána. Meg is mondtam anyuéknak, hogy én nem szeretném őt látogatni. Egyszerűen nem bírom feldolgozni, hogy az én nagynénim, akire mindig felnéztem, most egy magáról gondoskodni képtelen, kisgyerek szinten álló beteg ember lett.
Anyuék ezen kiakadtak, önzőnek neveztek, és hálátlannak. Tényleg az lennék? Pedig én csak úgy szeretnék emlékezni rá, mint arra a kedves, barátságos nénjére, akivel annyi kellemes órát töltöttem együtt, aki megtanított töltött káposztát főzni, lekvárt eltenni, akivel hosszú sétákat tettünk az erdőben. Ha arra gondolok mi lett belőle mostanra, iszonyatos fájdalom járja át a szívemet, amivel nem bírok megbirkózni. A környezetem viszont egyáltalán nem érti ezt. Valaki érzett már hasonlót közületek, mikor egy közeli hozzátartozója hirtelen ilyen állapotba került? Ti hogyan kezeltétek ezt?
válasza:
válasza:"Tudod, az agyvérzéses betegek 99.9%-a tiszta tudattal él. Lehet, hogy beszélni nem tud, meg csurog a nyála és pelenkázni kell, de pontosan tudja, mi történik vele."
Hát ez a legszörnyűbb. Hogy tudja, mi történik vele, de nincs lehetősége véget vetni a saját nyomorúságának.
válasza:"Szerintem azert a nagynened orul, hogy nem halt meg."
Hát én nem örülnék. Te igen? Annak sem örülnék, ha odacsődülne a rokonság, és látná a nyomorúságomat.
válasza: válasza: válasza:"De azert ne verd majd agyon szivlapattal az anyad vagy a gyereked, ha veletlenul igy jar"
Nem verem. És nem is hozzátartozóimról beszélek, hanem önmagamról. Én azért sokkal nyugodtabban néznék szembe az örögkorom potenciális nyomorúságaival, ha egy olyan országban élnék, ahol létezik legális euthanázia.
Mert én úgy gondolom, létezik rosszabb a halálnál is. És az pont az az állapot, amikor már nem tudom ellátni magam, és ki vagyok szolgáltatva egy kórházi ágyon. És nem vagyok ura az életemnek.
Itt van ez a szerencsétlen Schumacher is. Tényleg van ember, aki úgy gondolja, hogy ha volna választása, azt választaná, hogy így vegetáljon? Sokszor elgondolkodom, hogy tényleg nincs a családjában egy annyira tökös gyerek, hogy kihúzza azt a rohadt dugót a konnektorból?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!