Mennyire elfogadható az, ha nem bírok találkozni a beteg nagynénimmel?
A nagynénim 60 éves. Pár hónapja volt egy elég súlyos agyvérzése, ami sajnos maradandó károsodásokat okozott nála.Egy otthonban lakik most.
Én mindig is nagyon szerettem őt, gyerekként sokat vigyázott rám. Amikor meghallottam mi történt vele, borzasztóan kétségbe estem, és örültem, hogy túlélte.
Viszont arra álmomban sem gondoltam, milyen lesz vele találkozni. A múltkor meglátogattuk őt. Szörnyű volt látni. Alig tud járni, akadozva beszél, segítséggel tud csak enni, inni, fürdeni. Amikor nem ismert meg az elején, sírva fakadtam, és amikor utána is láttam, hogy milyen nehézkes a kommunikáció vele, alig vártam már hogy hazamenjünk.
Borzasztóan megviselt ez az egész lelkileg, napokig rémálmaim voltak utána. Meg is mondtam anyuéknak, hogy én nem szeretném őt látogatni. Egyszerűen nem bírom feldolgozni, hogy az én nagynénim, akire mindig felnéztem, most egy magáról gondoskodni képtelen, kisgyerek szinten álló beteg ember lett.
Anyuék ezen kiakadtak, önzőnek neveztek, és hálátlannak. Tényleg az lennék? Pedig én csak úgy szeretnék emlékezni rá, mint arra a kedves, barátságos nénjére, akivel annyi kellemes órát töltöttem együtt, aki megtanított töltött káposztát főzni, lekvárt eltenni, akivel hosszú sétákat tettünk az erdőben. Ha arra gondolok mi lett belőle mostanra, iszonyatos fájdalom járja át a szívemet, amivel nem bírok megbirkózni. A környezetem viszont egyáltalán nem érti ezt. Valaki érzett már hasonlót közületek, mikor egy közeli hozzátartozója hirtelen ilyen állapotba került? Ti hogyan kezeltétek ezt?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Látom, jöttek itt közben rendkívül szélsőséges válaszok is...
Tehát, kérdező 16 éves vagy. Ez átmeneti kor. Ha a szüleid helyében lennék, én beszélgetnék veled arról, hogy sajnos sok ember lesz ilyen idős korára, legföljebb nem hirtelen éri a baj, mint az agyvérzésnél, hanem lassan épül le (pl. Alzheimer-kór). Szerintem azt még rosszabb végignézni, hogy az egykori intelligens, jó humorú idős rokon már össze-vissza beszél, nincs rendszer a cselekvésében, és ez hónapról hónapra csak rosszabbodik.
Szóval próbálnék időt adni neked, hogy feldolgozd a sokkhatást. De később, különösen, ha javul a néni állapota, óvatosan biztatnálak, hogy gyere el, nézd meg őt újra. Esetleg rendszeresen beszámolnék otthon az állapotáról, a jó és a rossz hírekről egyformán. Így talán könnyebben elfogadnád ezt a helyzetet, és optimális esetben talán egyszer te mondanád, hogy szeretnéd őt újra látni.
Köszönöm mindenkinek, aki értelmes válasz tudott adni.
Utolsó: sajnos az én szüleim nem ilyenek. Mindig is érzékeny alkat voltam, a halál és a betegségek különösen megviseltek. Amikor pl a cicám beteg lett és meghalt pár éve, hetekig minden nap sírtam utána. Akkor is csak leoltottak annyival, hogy "nem kell ezen bőgni, ez csak egy macska volt, majd lesz másik".
Szóval nem értik meg, hogy engem az ilyen dolgok mennyire megviselnek lelkileg, és sok idő szükséges a feldolgozásukhoz. Nem tudok úgy tenni, mintha mi sem történt volna.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
26-os: "Kevesebb önzés, több empátia."
Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!