Mennyire elfogadható az, ha nem bírok találkozni a beteg nagynénimmel?
A nagynénim 60 éves. Pár hónapja volt egy elég súlyos agyvérzése, ami sajnos maradandó károsodásokat okozott nála.Egy otthonban lakik most.
Én mindig is nagyon szerettem őt, gyerekként sokat vigyázott rám. Amikor meghallottam mi történt vele, borzasztóan kétségbe estem, és örültem, hogy túlélte.
Viszont arra álmomban sem gondoltam, milyen lesz vele találkozni. A múltkor meglátogattuk őt. Szörnyű volt látni. Alig tud járni, akadozva beszél, segítséggel tud csak enni, inni, fürdeni. Amikor nem ismert meg az elején, sírva fakadtam, és amikor utána is láttam, hogy milyen nehézkes a kommunikáció vele, alig vártam már hogy hazamenjünk.
Borzasztóan megviselt ez az egész lelkileg, napokig rémálmaim voltak utána. Meg is mondtam anyuéknak, hogy én nem szeretném őt látogatni. Egyszerűen nem bírom feldolgozni, hogy az én nagynénim, akire mindig felnéztem, most egy magáról gondoskodni képtelen, kisgyerek szinten álló beteg ember lett.
Anyuék ezen kiakadtak, önzőnek neveztek, és hálátlannak. Tényleg az lennék? Pedig én csak úgy szeretnék emlékezni rá, mint arra a kedves, barátságos nénjére, akivel annyi kellemes órát töltöttem együtt, aki megtanított töltött káposztát főzni, lekvárt eltenni, akivel hosszú sétákat tettünk az erdőben. Ha arra gondolok mi lett belőle mostanra, iszonyatos fájdalom járja át a szívemet, amivel nem bírok megbirkózni. A környezetem viszont egyáltalán nem érti ezt. Valaki érzett már hasonlót közületek, mikor egy közeli hozzátartozója hirtelen ilyen állapotba került? Ti hogyan kezeltétek ezt?
válasza: válasza: válasza:Tudod, az agyvérzéses betegek 99.9%-a tiszta tudattal él. Lehet, hogy beszélni nem tud, meg csurog a nyála és pelenkázni kell, de pontosan tudja, mi történik vele. És most te is hátat fordítanál neki?
Igen, egyik nagybátyám pont így volt. Nagydarab, életerős emberből lett magatehetetlen, ágybanfekvő roncs. Borzasztó volt így viszontlátni, de nem mutathattam ki, mert tudtam, hogy tudatánál van.
Igen, önző vagy. Szállj magadba.
válasza: válasza: válasza:Nem meglepő, hogy nem bírod, sokan nem bírják az ilyesmit.
Ez viszont a tényeken nem változtat. Ettől még önző vagy, és főleg gyenge.
Te nem fogadod el a nagynénéd állapotát és nem akarod őt többé látni, de azt elvárnád, hogy a családod elfogadja a te döntésedet.
Kicsit gondolj bele néha, hogy vajon mások mit élnek át, tudod, nem körülötted forog a világ.
Ha mindig csak azon rinyálsz, hogy neked mi a jó, meg te mit akarsz, és mindenki mást letojsz, azt csúnyán vissza fogod kapni az élettől.
Néha igenis erőt kell vennünk magunkon, és mások érdekeit nézni, nem csak a sajátunkat.
De, mint mondtam, erre nem mindenki képes. Ez van. Nyilván nem lehet téged erőszakkal vagy zsarolással vagy bármivel megváltoztatni.
Gyenge vagy és gyáva, nem szándékosan, de akkor is az vagy.
Ezt kell beismerned saját magad és a családod előtt, nyíltan és őszintén, ahelyett, hogy mentegetőzöl, háborogsz és őket hibáztatod.
Igenis állj oda, és mondd meg egyenesen, hogy rettegsz és inkább a saját lelki kényelmedet választod az elképzelt álomvilágodban, minthogy a családodért megerőltesd magad.
Hidd el, ha ezt tisztázod velük és persze magaddal is, akkor könnyebben el fogják fogadni.
Csak ne a kifogásokat keresd, meg a magyarázkodást, mert azzal csak szánalmasabb képet festesz magadról.
Ha már homokba dugod a fejed, legalább úgy tedd, hogy gerinced maradjon közben.
válasza:Sírd ki magad és menj tovább.
Itt most nagyon erősnek kell lenned, és támogatnod kell a nagynénédet.
Nekem az édesanyám 5 éve (egyetem utolsó éve) átmenetileg lebénult, ma is vannak utóhatásai, de a sokk és a stressz ellenére mindennap (később 2-3 naponta a vizsgaidőszak miatt) meglátogattam ill. naponta többször felhívtam.
Mivel sokan kérdeztétek, de a kérdésből kimaradt: 16 éves vagyok.
És igen, rettegek a haláltól, de nem is inkább a sajátomtól, inkább attól, hogy valaki olyan hal meg, akit nagyon szeretek. Viszont szerintem ez a kiszolgáltatott állapot, hogy az ember csak árnyéka önmagának, még a halálnál is rosszabb. Ha választanom kellene, inkább haljak meg, úgy hogy előtte egészséges voltam, mint hogy ilyen életet kell élnem, és nyűg legyek csak. Na de ez már kicsit más téma.
Anyuék is ezt mondják, hogy annak ellenére is biztosan örül nekem, hogy ilyen az állapota, de nekem sajnos nem megy az, hogy úgy viselkedjek vele, mintha mi sem történt volna, hogy lazán beszélgetni próbáljak vele, hogy mi újság. Amikor látogatni voltunk, az elején sírtam, aztán végig a könnyeimmel küzdöttem. Nagyon sajnáltam őt, és rossz volt látni, hogy mivé lett. Anyu szerint ezzel a viselkedéssel megbántottam őt, de hát mit csináljak, ha egyszer nem bírtam megjátszani, hogy nem borultam ki ettől a helyzettől? Ezért is nem szeretném egy ideig látogatni, borzalmasan felzaklatott ez az egész.
válasza:"Anyu szerint ezzel a viselkedéssel megbántottam őt, de hát mit csináljak, ha egyszer nem bírtam megjátszani, hogy nem borultam ki ettől a helyzettől? Ezért is nem szeretném egy ideig látogatni, borzalmasan felzaklatott ez az egész."
Na látod, erről beszéltek neked a válaszadók. Ez a helyzet NEM rólad szól. Csak te képtelen vagy másokkal törődni, nem csak magaddal. Ez az önzés- pedig nem vagy kisgyerek. A te korodbeliek szoktak a legjobban kiakadni ha nem kezelik felnőttként őket - na de felnőttként viselkedni, az már nem megy...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!