Normális ez a hozzáállás? (többi lent)

A szüleim 3.5 éves koromban elváltak. Egy vidéki nagyvárosban jártam középiskolába (a környék egyik legkövetelőbb gimnáziumába), végig viszonylag jó tanuló voltam (4,3 - 4,8 között), és kitűnő érettségim lett 94%os emelt némettel. Már érettségi évében azt hallgattam, hogy be kell jutnom a Corvinus nemzetközi gazdálkodás alapszakára, és ezt édesanyám minden héten elmondta. (A külföldi továbbtanulást kb. nem engedte, mert nem futná rá.) Ez nem sikerült, de a másodikként megjelölt szak (pénzügy és számvitel) igen, bár éppen csak hogy. Az egész család nagyon büszke volt rám, és mindenki odavolt, hogy jajj egyetemista lettem. Édesanyám állandóan hangoztatta, hogy ezek lesznek életem legjobb évei. 2016 szeptemberében Budapestre költöztem, ahol édesanyám rokonsága is lakik (mamám, nagynéném és férje a gyerekeikkel). Mivel először nem vettek fel koliba a hiányosan leadott pályázat miatt, így anya húgáéknál laktam. Aztán felvettek koliba, és panaszkodott anya, hogy nem beszélünk elégszer, illetve a keresztanyámékkal sem tartom rendesen a kapcsolatot,. Kitaláltam, hogy minden nap felhívom anyát keresztanyámat pedig hetente 2x.

( Már korábban is próbáltak beszabályozni, mert édesanyám állítása szerint makacs vagyok és nem lehet velem bírni. Anno a súlyom miatt szekált mindig (12 éves, 155 cm és 57 kg voltam, a pubertás kor duci szakaszában. Aztán osztálytársaim addig húztak míg 46 kg-ra nem fogytam 1 év alatt koplalással, most 52-55 között mozgok és picit nőttem is azóta).Meg a házimunka miatt, meg az öcsémre is sokat vigyáztam pici korában. Plusz mindig mondta, hogy bunkó vagyok meg korlátolt, mert nem nézek filmeket meg nevelőapámmal legyek kedves és feltétlenül fogadjam el, mert ő elfogad engem holott milyen nehéz természetű vagyok. (alkoholista volt, és egy rossz családi háttérből származik, ezen felül nagyon "lusta" tud lenni. azóta érdekes módon sokkal rosszabbul élünk, mióta 12 éve belépett az életünkbe, és anya szerintem rengeteg idejét és energiáját az ő ápolására, istápolására fordította.) A kémia könnyű tantárgy, mi az h csak 4es vagyok, ne járjak táncra (moderntánc) mert ott ""prolik"" vannak, stb. Ha egyszer nem mosogattam el időben már leordította a fejem, ha valamit megcsináltam azt az esetek 60%ábaan észre sem vette. ) Sokszor meg is vert, 17 évesen kék-zöld foltokat okozott rajtam nevelőapám cipőjével, mert agresszív és makacs vagyok (holott ő is az, hiszen pici korom óta többször is megvert, és nevelőapámmal is verték egymást néha), és egy rosszindulatú gonosz kis görcs, nem vagyok elég elfogadó az osztálytársaimmal (akik olyanok mint fentebb írtam) és nevelőapámmal szemben, és a hajamat is sokszor kitépte, meg le is köpött már nem tudom miért, nem tetszett neki valami. Plusz a keresztszüleim is beleszóltak az életembe, igen segítettek is ez tény, viszont keresztapám állandóan beszólogatott nekem, általa viccesnek vélt dolgokat, és sosem tudtam h viccel vagy komolyan mondja (valami igazságalapja mindig volt).

Amióta egyetemre kerültem, ez a befolyásolás az eddiginél is nagyobb méreteket öltött. Ahogy fentebb írtam, édesanyám megkövetelte a napi telefont, keresztanyám is megkövetelte, hogy hívjam fel, holott mindig depis és fáradt, hallottam rajta hogy alig ér rá velem beszélni. Ezen kívül a mamám is mondta, hogy hívjam fel. Ahogy már írtam, fel volt fújva, hogy ezek életem legjobb évei lesznek, és a keresztapám kiadta az ukázt, hogy járjak színházba, kiállításra és komolyzenei koncertre, hogy művelődjek, meg élvezzem az életet mert EGYETEMISTA VAGYOK, és ez erről szól. MEg állandóan hallgattam, hogy a Corvinuson végzettek így meg úgy, meg ilyen és olyan szavakat (pl szerintem ja) ne használjak mert ki fognak nézni. (Aztán vicces volt ugyanezt a szót egyetemi barátom szájából hallani...) MEg ne dolgozzak, a szüleim támogatnak anyagilag (akkor még ez megvolt), és a rokonaimhoz is jártam át kajálni meg csak úgy ott lenni is. Tavaly még így - úgy bírtam a befolyásolást.

Tavaly nyáron míg otthon laktam, nagyon összekülönböztünk édesanyámmal a házimunka meg a kedvetlenségem miatt ( és kicsit a pénz miatt is). Így egy külföldi kitérő után visszajöttem Pestre, és azóta dolgozom. A nagy támogatás édesanyám oldaláról megsdzűnt, júniusban mondta hogy jajj , tőle ellátást kapok ebben a hónapban, (16.-ától laktam otthon), mert májusban nyavalygott hogy nincs pénze, és már akkor is kevesebbet adott, én megmondtam h jó akkor adjon annyit (diákunkáztam így volt elég), míg a "veszélyesen csórónak" beállított apám rendszeresen utalt nekem x összeget. Aztán nyártól fogva anya mindig mondta hogy majd küld pénzt, meg majd küld pénzt, de nyavalygott h nicns neki (250 ezer forintos fizetése van) én meg továbbra is diákmunkáztam és mindig mondtam, hogy nem kell. Közben nyáron volt egy nagyon csúnya sztorim egy fiúval aki becsapott. Első félév még ment valahogy, de engem annyira megviselt az egész szitu (rokonok + régi sérelmek előjöttek + ez a fiú) h idén már tanulni se bírtam, 3 tárgyam lett meg a 9ből. De szakosodni tudok, és december óta gyakornok vagyok egy banknál. Közben szépen lassan elmaradtak ezek a beszélgetések és a mélyen tisztelt rokonaim egymást kérdezgetik, hogy mi van velem, és keresztapám a facebookomat ellenőrzi, és édesanyám valamelyik nap a munkahelyén hisztizett nekem, hogy milyen """prolikkal""" kötöm össze az életem, meg azért nem ad pénzt, mert "plüss hülyeségekre" költöm (vettem 2 téli pulcsit, így van összesen 3, plusz 1 éve vettem 1 kicsi plüsst....). Onnan szerzett informáiót, hogy a mélyen tisztelt keresztapám MEGNÉZTE A FACEBOOKON EZT A FIÚT, HOLOTT ELVILEG MÉG A MEVÉT SEM TUDTA... Na én ezen teljesen kiakadtam. Legszívesebben soha a büdös életben nem beszélnék többet, stalkolják egymást, majd ha 23 éves kor felett leszek adok nekik én pénzt addig meg fogják be a szájukat. Az öngyilkossg is megfordult már a fejemben, a teljes bal karomat hegek borítják. Mit csináljak? Normális ez a keresztapámtól, illetve a családomtól? 20/L