Anliában élünk 8 éve a férjemmel, hogy kezelnétek a kérdést?
ő mérnök egy cégnél, én most nem dolgozom, három gyerekünk van, a legkisebb két éves. Tavaly felmerült, hogy a férjem húgának a lánya (18 éves) kijönne hozzánk, egész nyári szünetben (gimis), hogy itt munkát keressen arra a 2,5 hónapra, és pénzt tudjon félretenni (jogosítványra, egyebekre). Ki is jött, el is helyezkedett egy gyorsétteremben. Nyár végén hazament Magyarországra. Eddig sima ügy.
A gond ott van, hogy most újra felmerült, hogy jönne, egyész júlus-augusztusban, ugyanúgy, mint tavaly. Félre ne értse senki, nincs baj a lánnyal, normális, tisztelettudó, tényleg eljárt dolgozni. Volt hogy felajánlotta, vigyáz a legkisebbre (a két másik gyerekem már felső tagozatos). Szóval vigyáz a kicsire, ha el akarok menni valahova (de igazából én nem vagyok eljárkálós).
A gondom az, hogy én nagyon befelé forduló vagyok, zavar, ha 2-2,5 hónapig valakit kerülgetni kell itthon, akit lényegében nem én választottam be az életembe. Egy hét rokoni látogatás még oké lenne, megmutatni neki a klassz helyeket itt, de tavaly nyáron is a 2,5 hónap nekem sok volt. Úgy értve, hogy végülis megosztani az otthonomat valakivel, lényegében elment rá a nyaram. Haza nem jöttünk Magyarországra nyáron, férjem nemrég kezdett új munkahelyen, most szabit sem tud kivenni. Tavaly belementem, de nem éreztem jól magamat tőle a bőrömben. Most ha megint belemegyek, aztán jövőre megint, és van egy húga is (3 évvel fiatalabb), sosem lesz vége. Nekem sok, hogy a teljes nyáron így legyen. Szeretek otthon lenni, szeretem a lakásunkat, szeretem, hogy magam vagyok a gyerekekkel (a két kisebb van itthon, a legnagyobb általában nyaral 2-2 hetet a nagyiknál magyarországon). Férjem nem szól bele, szabad kezet ad, nem kényszerít rám semmit. Azt mondta, ha nem szeretném, hogy jöjjön az unokahúga, ő megmondja nekik szép finoman. De hát a sértődés nem kerülhető el. Anyósom már mondta, hogy persze, mert ez a fiam projektje, ezért húzza a száját a menyecske (ez vagyok én). Mert mikor szóba került, hogy megint jöhetne-e a lány, anyós volt ott, ő közvetített, és ezt utána mondta a férjemnek. De most akkor pár évig még minden nyaram menjen el úgy, hogy rokont kerülgetek az otthonunkban, mikor nekem is csak az az egy nyaram van egy évben.
Mi a véleményetek?
válasza:13-as, te hol élsz? Angliában nagyon p!csányiak a lakások, és drága is a bérlés. Altalában egy család akkorát bérel, amekkora pont kell, tehát annyi hálószoba van, ahány pont kell, + 1 nappali.
Még a vidéki Angliában könnyebb, tesómék jóval több szobásat bérelnek, családi házat, és 3 fürdőszobával, de ezt nagyvárosban nem érné meg megfizetni.
válasza: válasza:Azért lássuk be, a nyolcasnak is lehet igazsága...
Mi lenne, ha benne lenne a kérdésben, hogy kiköltöztünk, a férjem azért gürizik, hogy én itthon lehessek, szabira sem jöhet, ezért egy lehetősége van találkozni a családtagjával, de nekem az nem tetszik???
válasza:20-as: Szerintem pedig nem, nem választotta be. A rokonainkat amúgy sem választjuk, mint tudjuk.
Semmi kötelezettsége nincs a férje unokahúgával kapcsolatban. Ha jól érezné a kérdező is magát ebben a helyzetben, ha udvartartást akarna maga mellé, akkor oké is lehetne.
Ha pedig nem, akkor nem, és ettől nem kell, hogy rossz érzése legyen.
Olyan korban élünk, amikor már nem kell egy nőnek folyton megfelelni akarnia (férjének, férje anyjának, férje húgának, férje unokahúgának), szerencsére.
Aki ezt nem tudja érvényesíteni a saját családjában, az ad ilyen válaszokat, mint te is.
válasza:23-as, ne csavard ki a kérdést.
A kiscsaj nem azért menne, mert akkor találkozhat a nagybácsival (kérdező férjével).
Ha így lenne, abból meg elég lenne 2 hét is, rokonlátogatásból, városnézésből, szóval ne keverjük már a szezont a fazonnal.
válasza:Nyolcas, jó nagy tuskó vagy.
A kérdező a férjével házasodott, nem a rokonságával.
Ha nem akarja, joga van hozzá, elvége az ő otthona is. Ha a férjének megfelel így, idegenek miért kötnek bele? Anyós szintén.
Egy nyáeon mehetett, oké, de nem kell átesni a ló túloldalára.
válasza:Köszönöm a válaszokat.
Tényleg ne keverjük a dolgokat. A rokonlátogatástól soha nem zárkóztunk el. A nyolc év alatt, azért megnyaraltatunk itt minden rokont, aki létezik (és akinek igénye volt rá). Általában egy hétre jöttek, volt, aki kettőre. Mindkettőnk szülei, férjem húga a férjével és a kicsi gyerekkel, a két nagylány is volt külön-külön is. Mindenkinek befigyelt a londoni városnézés, a környéki kirándulás, ilyen szempontból nem voltunk kicsinyesek.
A nyolc év amúgy nem azt jelenti, hogy soha nem megyünk sehova, csak most ez a nyár és a tavalyi is ilyen volt, tehát itthon leszünk végig. Férjem mellettem áll, az van, amit én szeretnék, már csak azért is, mert ő egész nap dolgozik, tehát tudja, hogy engem érint a dolog, ő a nap nagy részében nincs itthon, ezért is bízza rám a döntést.
válasza: válasza:"aj de csúnyán le lett itt pontozva mindenki aki azt írta hogy nem lenne baj a kislánnyal. Micsoda támogatás lehettek ti is a családjaitoknak, biztos örülnének ha megtudnák hogy 12 hónapból nem vagytok képesek elviselni 2,5 hónapra az egyik családtagotok, főleg úgy hogy egyébként tök normális, nem kotnyeles, és még segítőkész is. :)"
NEM ez a lényeg, hanem az, hogy a kérdező ettől nem érzi jól magát az otthonában. Miért kellene, hogy a családtagok számára feltétlen támogatást jelentsen az ember, és főleg mindneáron? Nagyon változott a világ.
12 hónapból pedig 2,5 hónap igeni, sok. Majdnem a negyede.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!