Miért ilyenek hozzám az unokatestvéreim?

Nálam is így volt, én sz.rtam rájuk képletesen szólva. Több mint 10 év elteltével az egyikük már biztos nem éri meg a 40-et, de ez nem ide tartozik.

Nem kell velük velük foglalkozni! Ez a lényege a dolognak.

Lépj tovább!

4en voltunk unokatesók én voltam a legfiatalabb. Ők 3an voltak tesók én meg egyke.

A szüleink összevesztek mert a nagyszüleim kitalálták ők kifizetik a fürdőszoba felújításukat. A vicces, hogy a nagyszülők kijelentették egy gyerek mellett mennyi megtakarításunk lehet, így apa fizesse ki és hozták is a számlákat. Ebből lett egy veszekedés, mi voltunk a sz.rok zsugoriak stb. Ezek után a suliban unokatesóm jól megvert, piszkált. Pedig addig jóban voltunk.

A 14-es vagyok. Annyit csatolnék még hozzá az irományomhoz, hogy nálunk úgy elmérgesedett, megromlott a dolog, hogy a nem rég', fiatalon, súlyos betegségben meghalt unokatestvérem temetésére sem mentem (mentünk) el.

De hát minek is mentünk volna, ha 10-en év óta nem is köszöntünk egymásnak? Ráadásul az egész pereputty előtte ott tett keresztbe nekünk ahol tudott. És ez valahol itt csapódott le, hogy nem kellett 2 év és követte az apját az egyik "rokonom". (Aki szintén "idő előtt távozott".)

ENnek az egésznek az előzménye persze ilyen öröklés-téma, meg azt a keveset is irigyelték amink van.

Szóval csak ismételni tudom, hogy ne foglalkozz velük, sz.rj rájuk, ne köszöngess nekik ha fel is buksz bennük! Ha bajuk van majd szólnak, ha nem akkor nem.