Nálatok mikor kezdtek el ritkulni a családi látogatások? Keresztszülők, nagynéni-nagybácsi stb.

Mi is "együttélős" pár vagyunk, így két oldalról nézhető a dolog. Az én részemről annyi, hogy mióta apukám meghalt, az ő rokonsága elfelejtette, hogy egyáltalán léteztünk valaha. Nem keresnek minket és mi se őket. Anyukám részéről csak mamámék vannak akikkel mióta nyugdíjasok már lehetetlen kijönni, állandóan bele akarnak mászni az életünkbe (pedig mi, unokák egy kezünkön meg tudjuk számolni hányszor láttuk őket) így velük mi szakítottuk meg a kapcsolatot. Nagynénémékkel én személy szerint a külön költözés miatt már ritkán találkozom, de anyukámék sokszor átmennek hozzájuk, és fordítva is. Az én részemről ennyi a történet.

Párom részéről valamivel bonyolultabb, a szülei elváltak, nagyon rossz a kapcsolatuk, az édesapjával kb 3 havonta összeülünk egy ebédre. Az édesanyjával én 2 éve nem találkoztam, és ez így nekem tökéletes, párom rendszeresen látogatja. A bátyja messze lakik a családjával, ritkán látjuk, a nővére ugyanebben a városban lakik, de vele is ritkán találkozik. Utóbbi minden évben összehoz egy karácsonyi összeröffenést, aminek a vége az, hogy mindenkivel összeveszik a vendégek közül, kiváltképp az anyukájával aki zokogva megy haza, és két hétig megy az örihari. Ebből az okból mi a tavalyi karácsonyt kihagytuk, és valószínűleg ki is fogjuk az elkövetkezendőkben. A szeretet ünnepe nem erről kell, hogy szóljon.

Anyámékmal semmikor. Apám és az anyja ragaszkodnak hozzá.

Nálam akkor szűnt meg amikor elkoltoztem.

N25

Nálunk a távolabbi rokonokkal sose volt gyakori, évente 1-2 alkalom.

Viszont a közelebbiekkel (nagyik, szülők testvérei, unokatesók) nem ritkult.

Mondjuk ennek vannak gyakorlati okai is. Valahogy pont úgy alakult, hogy a közelebbi rokonokkal közel lakunk egymáshoz, sokan egy városban is.

Távolabbi rokonok, meg fizikailag is távolabb élnek.

Én most felnőttként is ugyanolyan jól érzem magam a közeli rokonaim körében, mint gyerekként.

Nálunk valamilyen szinten miattam ritkultak ezek az események ami nagyon bánt engem. A szalagavatómkor kezdődött mindez. Korlátozva volt, hogy hány embert lehetett meghívni, így csak a szüleim és az öcsém jöhettek el sajnos. A nagyszülők ezt megértették, viszont a keresztszüleim nem, és onnantól kezdve duzzognak. Kb 200 km-re lakunk egymástól. Korábban velük és az unokatesómmal nyaraltunk együtt minden évben. Ha nem is tudtunk találkozni akkor is hívtuk egymást szülinapkor, névnapkor stb. Most meg már újévkor sem beszélünk. Igaz a ballagásokra meghívtuk őket,de ott is csak a feszengés ment, ők már 5 éve egyáltalán nem hívtak meg magukhoz. Egy évben egyszer találkozunk de keresztanyámon látszik hogy haragszik ránk, néha szörnyű undorral méreget minket. Ugyan már nem vagyunk kisiskolások de nekem hiányoznak azok a közös összejövetelek. Egyébként sem nagy a család, így teljesen magunkra maradunk.. Helyrehozni meg nem igazán lehet. Mindez egy hülye szalagavató miatt....

23N

Én is egyetértek veled. Egyébként véletlenszerűen emeltem ki őt.

Bárkire írhattam volna. Mind normálisan, helyesen megfogalmazott, rosszindulattól mentes írás. Tulajdonképpen belekötni sem lehetne egyikbe sem. Hiszen mind saját tapasztalat, amelyet megosztottak a kérdezővel. A családi kapcsolatok témakörben minden egyes válasz mindig le van pontozva. Nem tudom kik azok a lelki szegények akik ezt élvezik.

Abban igazad van hogy falra hányt borsó ezt leírni ide mert a piros kezet nyomkodók úgyis lesben állnak...:)

Nálunk akkor, amikor párkapcsolatom lett.

Eleve, ha van párod, akkor megduplázódik a rokonaid száma. Egyszerűen lehetetlen mindenkivel ugyanúgy tartani a kapcsolatot.

Másrészt, az ember ugyebár szeretne kettesben is időt tölteni a párjával.

Harmadrészt, egyes beszólogatós rokonaimat a feleségem nem bírja elviselni. Én születésem óta megszoktam, noha néha engem is fölbosszantottak. Viszont feleségem abból indult ki (teljesen jogosan), hogy ő ugyanolyan felnőtt, dolgozó ember, ne akarják neki megmondani a tutit. Amióta a találkozások évi 1-2 alkalomra redukálódtak, azóta a beszólogatások is megszűntek.

És még valami: ha valaki sértődötten viszonyul hozzám, mert ritkán megyek hozzá, azt még jobban kerülném. Nem vagyok senki jóindulatára ráutalva. Ha nem érti meg, hogy van más dolgom és örömöm is, mint ővele foglalkozni, akkor puffogjon a hátam mögött, engem tökéletesen hidegen hagy.