Velem van a baj? Tehetek azért, hogy elfogadjanak, vagy magukra vessenek?

Anyukámmal élek együtt (mondhatnám, hogy a szüleim elváltak, de igazából csak élettársak voltak sajnos). Anyum és a részéről az egész rokonság "magyar", én félig cigány vagyok.

Sosem csináltam semmi rosszat. Egy viszonylag erős gimibe járok, otthon mindig segítek az apróságokban mosogatni pl, meg rendet tartok a szobámban, normálisan nézek ki, egy erősebb átlagos tanuló vagyok. A koromhoz képest (legalábbis az osztálytársaimat elnézve...) elég intelligensnek is tartom magam. És nem szégyellem, hogy félig cigány vagyok. Ami egyébként látszik is rajtam, hogy az vagyok.

Szóval a problémám az, hogy senki nem kíváncsi rám a rokonságból. Mikor elkezdtem kamaszodni, akkor nagyon megviselt, amikor felfogtam, hogy minden a "bőrszínem" miatt van. A viselkedésemen is meglátszott, nem igazán fogadtam szót pl... De most már csak az zavar, hogy látom hogy anyumat megviseli. Hogy a szülei, a testvére, meg a többi rokon ennyire nem kíváncsiak ránk (vagyis rá azok, de rám nem, ő meg így nem akarja tartani velük a kapcsolatot, hogy a fiáról nem akarnak hallani). Az első házasságából van egy féltestvérem, ő már felnőtt, de nála sosem volt ilyen probléma.

Rémlik, hogy 3-4 éves koromban még vigyáztak rám a nagyszülők is, de utána már teljesen megszakadt a kapcsolat.

Mit tehetek én ez ellen? Most az egyetlen "megoldás" amit látok, hogy betöltöm a tizenyolcat, elmegyek egyetemre koliba és mivel már "nem leszek" talán megjavul anyum meg a rokonok kapcsolata... De nekem most kell megoldás.

Anyukámnak nem mondom, de nekem is eléggé fáj,hogy mindenki utál és megbélyegez egy teljesen idióta okból.

Egyszerűen csak nem értem, hogy hogy lehetnek ilyen buták az emberek. Felnőttek ráadásul.

15/F